Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
Meddig magyar a magyar?! A megsértett énem szól hozzátok, A sárba kényszerített Magam, Kik itt éltek már több évszázada, S szigetté tett a történelem. Anyánk szép nyelvét ne feledjétek, Csábítsanak idegen hatások, Pogányos-kötésü Dózsa-fajta Rokon, légy erős, szikla-smaragd!... Csak toliam hegyére billent bánatos szavam: Meddig marad itt igazán magyar a magyar?! Nézzétek a rét magányos tölgyét! Kelet viharos szelét állja, Bár törzsét pusztító féreg járja. Ágai derűs égbe nyúlnak, Gyér lombja között szégyenek múlnak. Mégis dacol az idővel, gőggel, Apró csemetéket nevel, gonddal, Büszke, tudatos tölgy ifjakat!... Csak toliam hegyére billent bánatos szavam: Meddig marad itt igazán magyar a magyar?! A vadon rendjét ne rontsátok meg Emberalkotta csáb célokért! A farkas fiait nem kutyának Szüli, hű talpnyaló szukának. Élj jogoddal hős Árpád-ivadék! Nem látod, hogy gyérül a Maradék? Szükség van rád e gigászi rendben; Légy bátor, konok, s ne hagyd magad! ... Csak toliam hegyére billent bánatos szavam: Meddig marad itt igazán magyar a magyar?! 89
