Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

esett arról, hogy az ítéleteket Moszkva és budapesti helytartói hozták volna és a fabrikálásban milyen szerepe volt a Sumilin ezredes vezette KGB-csapatnak. A számos eljárási szabálysértésből itt egyet említek: Lakatos Pétemé az egyik népbíró. Elfogultságához nem fért kétség. Férjét a Köztársaság téren meglincselték. Egy minimálisan civilizált társadalomban a bírói pulpitus közelébe sem mehetett volna. Dr. Vida Ferenc, a per elnöklő bírája ma is büszkén nyilatkozik: "Én vállalom, amit tettem."

1956. október 23. Szívdobogtató dátum volt és maradt. Azok, akik gyűlölték és rettegték e napot, rohamrendőrség riadókészültséggel, munkásőrdemonstrációval, gumibottal, letartóztatással védekeztek az "ellenforradalmi" fertőzés ellen. A történelemkönyvekben fél oldallal intézték el az "ellenforradalmi" lázadást. Legszívesebben úgy oldották volna meg, mint az 56 decemberben nyomott debreceni naptárban tették — amely ma már a könyvészeti nevezetességek közé tartozik. Mert ez az egyetlen naptár a földön, amelyben az Úr 1957. évében október 22-éré 24-e következik. De ez a szocialista naptár-reform sem volt képes e történelmi napot eltörölni. Igazsága és példája napjainkban egyre időszerűbb. 33 évvel a forradalom után a parlament előtt kikiáltották azt a köztársaságot, amelyet Nagy Imre is akart.

Szerencsés nemzedék vagyunk. Életünkben megértük eszméink diadalának napjait, nemcsak hazánkban, de egész Közép-Kelet-Európában. A külpolitikai horizont ma jóval kedvezőbb, mint volt 1956-ban. Az életfogytiglani börtön a rendszer ítélete volt. De jelképe egyben annak az elkötelezettségnek, amelyet magam és sok más itt jelenlévővel együtt érzek ötvenhat ügye iránt: életünk fogytáig!

Másfél évszázaddal ezelőtt Európa minden forradalma elbukott. 1989-ben, a csodák évében százmillió ember vált szabaddá. A legtöbb helyen békés átmenettel. Tanultunk 56-ból és követendő példát mutattunk a varsói tömb országainak, hogy jobb a közmegegyezésen alapuló lejtősre csiszolt átmenet, mint a tengelytörő kátyú és szakadék. Csak Romániában, ahol tankokkal állták útját a társadalmi változásnak, ott a tankok fejezték be a forradalmat.

A hazán kívül élőknek maradt-e feladata e megváltozott világban? Hiszem, hogy igen. Otthon, ahol a csodák évében a pártállam összeomlott, de a törmelékek között maradt a romokban heverő gazdaság, mélypontra zuhant az erkölcsi tartás. A hit és hitelvesztés csődtömege napról napra növeli a társadalomban felgyülemlett feszültséget. Az első félidőt megnyertük. Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. A mérkőzés még nincs lefutva. Feladatunk maradt tehát bőven; segíteni otthon és kint. Itt kint napról napra tudatosítani: mivel tartozik a szabad világ ennek a kis országnak.

36