Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
KRENCSEY MARIANNE ...egy elmaradt tévéfilm kapcsán... "Meri sem erő, sem bölcseség nem lehet elég, hogy megójja a házat, amelyben rakója nem lelheti meg a helyét." "Mert növeli, ki elfödi a bajt. 1991 tavaszán (az egészen pontos dátum 1991. május 28.) a telefoncsengés a Magyar Televíziót hozta vissza az életembe, ezúttal Kolozsi Béla hangján keresztül. Színházi riporter, szerkesztőként azzal a szándékkal keresett meg, hogy az év folyamán egy későbbi időpontban portréfilmet készítsen velem. Ne válaszoljak azonnal, elküldi előbb egy munkáját bemutatkozásul, s azután beszélünk. Az elkövetkező hetekben az egész stábot megismertem, ahogy jöttek a telefonok, s végül július 15-én megérkezett az előző munka is... Főszerepben Bara Margit. Jó volt Margitot viszontlátni idestova 30 év elmúltával, mert legalább annyi idő telt el, mióta utoljára láttam, ha nem több! Akkor találkoztunk gyakran, amikor a Ház a sziklák alatt című filmben játszott. Nehéz időkszak volt az ő számára, férje, Halász Géza 1957. október 19-én lett öngyilkos... Nézem a portréfilmet és egy rémtörténet bontakozik ki, amit nem egészen értek, újra és újra meg kell néznem. A negyedszázad, mióta külföldön élek, meglehetős távolságba röpített az oltani léttől, problémáktól... - Nem jó Margitot így látni! Nyugtázom, hogy 1966-ban koholt pletykák és rágalmak miatt megindult egy úton, ami pár évvel később belső disszidenssé tette. Összeköt minket ez az évszám, nekem is életem egyik legnehezebb fordulóját hozta 1966. Rákényszerített arra, amit sohasem akartam tenni, el kellett hagynom a hazámat. 1966!... Latinovits Zoltán is abban az évben indult el a szemesi vonat felé, amely tíz évvel később elgázolta... Mikor a gyártásvezető, Herezog Marianne hív, megállapodunk, hogy augusztus 21- én várom őket a repülőtéren. Aztán újabb hívás: jelzi, hogy miután nem jött össze az anyagi alap, nem jönnek, csak ha újabb "szponzorokat" találnak, szeptember végén, majd október közepén. Csökkentett stáb, felére redukált idő sem segít, végül már a telefon is elhallgat. Az év azonban nem múlik cl csendben, mert december 27-én Kolozsi újra hív, hogy márciusban jönnek! Már csak az a kérdés, hogy melyik évben... Talán jövőre? Vagy kilencvennégyben? Pedig volna miről beszélni! Jelentős év ez az elmúlt 1991! Nagy horderejű történések éve az egész világ számára. Az én részemre a legjelentősebb dátum 91. szeptember 5. Amit én huszonöt évvel előbb olyan tisztán láttam, Gorbacsov és Jelcin azon a napon visszaigazolták az egész világ tévénézői előtt: "A kísérlet, amit a mi földünkön folytattak hét évtizedig, megbukott, csődöt mondott és csak tragédiát hozott a mi népünknek" - mondta az összeomló világhatalom két rivális vezetője. Milyen tragikusan nevetséges, hogy erre csak most jöttek rá ezek a velem-egykorú "szakemberek". Harmincöt évvel ezelőtt, 1956. november negyedikén egész Magyarország 37
