Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
ZEND RÓBERT Id'ószerüsített Ars Poetica (József Attila után) Költő vagyok — mit érdekelne engem a költészet maga? Más az irodalom és más az irodalompolitika. Míg időm gyorsan elszivárog, nem szopom kortársak tejét. Szomszédom fáit fosztogassam? Van gyümölcs kertemben elég! Szép a forrás - fürödni abban! De ha az áradat kevés, mesterséges csatornázásból nem fakad, csak híg fecsegés. Más költők - mi gondom ezekkel? Csak egymást mocskolják szegyig, ön-dogmatikájába rogyva bilincset diktál mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, meztelen magamig s tovább! Hátamon nem hagyom csattogni kor-divatoknak ostorát. Eszem, iszom, ölelek, alszom! Vagyok a mindenség magam! Tudom, hogy a gonosz gigászok nem törpülhetnek általam.
/
