Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

Nincs alku - én hadd legyek boldog! és ha egy kukac meggy aláz, rá se lépek: utam követve megyek, amerre lök a láz.

Én nem fogom be mások száját. Csendemhez emelek panaszt. Modoros eredetiségre viszketegségem nem riaszt,

nem írom le, hogyan írom le ahogy írom, két szó között, a harmadikat, mely leírja a két szót, melybe ütközött.

S hol csoportokba gyűlt bitangok az egyetemest üldözik, vers-soraim az ember-rangot hangtalanul is hirdetik.

Én mondom: Állat még az ember. De hiszi: tör Isten felé.

Nincs mód rá más, hogy felismerje, mint tükröt tartani elé!

1983. június 11.