Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
nem tudtam hogy velem vagy de éreztelek a hervadásban (Harmincöt év után) Vagy a Halottnézöben, amikor a kereszt alatt áll: kortyintanék a halálodból aggályosán és védtelenül mint hársfák a zivatarból. Ugyanebben a versben, lejjebb, szinte már profán: összefeküdnék veled a megsemmisülésben. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés: miért éppen a hervadásban érzi közel Krisztust? Miért a halálából kortyintana és miért a megsemmisülében vágyik "összefeküdni" vele? A válasz, amennyire egyszerű, annyira nem kézenfekvő. A kereszténység a szenvedés és szeretet által áradó megváltás vallása. Ezt az önmagában már feszültséget hordozó tényt Tűz Tamás mint pap, jól tudja. Viszont a kor, személyi életének szenvedései (hogy példának említsem három éves orosz hadifogságát vagy magát az emigrációs elszakadást szülőföldjének környezetétől) - megtanították a már említett misztikusok legmélyebb tapasztalatára: Krisztus szenvedése együtt-szenvedés, s ahol az emberi erő kifogyni látszik, ott árad el a kegyelem, ugyanúgy, mint amikor a bűn hatalmasodik el. A párhuzamoknál maradva: a "halálnak halála", ami Krisztus része volt az emberiség bűneiért, egyben az örök élet forrása is. Vagyis, "összefeküdni" Krisztussal a "megsemmisülésben", azt is jelenti: életre kelni vele a feltámadásban. Plasztikusan rajzolódik ki ez a Hetedik elégiában: ... Fejembe vettem, hogy áteszem magam a kásahegyen s akkor tilalmad ellenére ott látlak majd, ahogy annyiszor elképzeltelek, jó adag antropomorfizmussal, vagyis emberien, de végtelenül másképp, éterien, sőt még azon is túl, fogalmam sincs, hogyan, fokról-fokra teljesebben, az esthajnal valószínűtlen sugarában, forgolódva benned, veled és általad, mindörökkön örökké, ámen. Igen, az a "jó adag antropomorfizmus" és a "végtelenül másképp" összeegyeztetése hozza igazán szívközeibe a Tűz Tamás által tolmácsolt élményt. Hiszen a "tilalmad ellenére ott látlak majd" az ószövetségi tilalomra utal, mely szerint, aki Istent szemtől szembe látja, az meghal - míg az ‘esthajnal valószínűtlen sugarában’ való felismerése a természetfölötti lénynek már sejteti a Krisztusban megtestesült isteni valóságot. Ezt húzza alá a "forgolódva benned, veled és általad" megfogalmazás, ami tudatosan vagy tudat alatt utal vissza a katolikus szentmise kánonjának befejező szavaira: őáltala, 8
