Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
aug. 6. Áldom Roki eszét Nehezen, de ma kibökte, hogy szerinte ez a kétnapos kirándulás nem lesz jó. Ó ismeri őket, egy napig még kitartanak, de az OMEGA későn kezdődik, addigra biztos berúgnak vagy beszerzik a szeszt éjszakára, azután futkoshatok a faházak között Másnap hullák lesznek, ha egyáltalán megtalálom őket Hát igen. Én is ettől félek. Ebből jó nem sülhet ki, ez lesz a klub halála. Megbeszéltük, hogy a magas költségekre hivatkozva csak Sitkére megyünk. Megkönnyebbültem. aug. 29. A szabadságomnak vége. A társaság majdnem teljes létszámban itt van. Csak "Mártós” ténfereg derűs félájulat állapotban. Tudom, hogy gyógyszereznek is. Eleinte velem is próbálkoztak, hogy fáj a foguk, meg dedalonrecept kéne stb. Nehezen tolerálom az emberi szabadságnak ezt a formáját. Viszonylag könnyen elfogadják az egynaposra tervezett, ill. csökkent kirándulási programot. szept. 4. "Ricsésék" vagy öten, két megilletődött kétméteres fiatalembert terelgetnek elém. Érdekes, bár az öltözékük teljesen azonos az enyémmel, azonnal tudni, hogy nem g.iek. Kitütköznek a "más falka" jegyei. "Gabi néni, a barátaink meglátogattak, itt lesznek pár napig. Szeretnének eljönni Sitkére. Kifizetjük a részüket." Majd elrendezzük. szept. 6. Túl vagyunk a koncerten. 5-én, amikor a busz beállt a Ház elé, a sofőr mély undorral kérdezte:- Netán ezek itt... az utasok? És még ki jön?- Maga meg én képviseljük a "normális" társadalmat, ha erre kiváncsi.- Hát., maga tudja... Elindultunk. Sajnos, nem vettem észre, hogy Zita, az ápolónő fel van dobva. Még ki sem értünk a városból, amikor közölte az egész busszal, hogy megállni, mert hugyoznia kell. A társaság zöme nem találta jópofának. Főleg amikor már harmadszor álltunk meg. Induláskor mellém ült Zoli-Zoli. Néha dadog, innen a név. Árad belőle a szó. Árva. Négyéves volt, amikor a szülei meghaltak. A nagymamája nevelte. Szereti a barátait. A barátság a legnagyobb dolog a világon. Itt a lányok is barátok. O nem iszik. Csak azokra haragszik, akik szidják az anyját. Alig emlékszik rá. Ez nagyon fáj, és ilyenkor verekszik. Ha megnősül, mindent megtesz a családjáért. Ezt csak azért meséli, mert jó ha tudom, nem mindenki méltatlan a szeretetemre. Tényleg szeretem őket, de azt hittem ügyesen leplezem. Zita elcsendesül. Egyébként azt hiszem, ő szállítja a tablettákat. Sárvár. A társaság vidáman lohol a várba. Páran lemaradnak a kocsmánál. Roki odahunyorít: megyek velük, mondja. Megegyeztünk, hogy segít... Csatlakozik hozzánk egy hótrészeg idegen srác. Egy üveg borral akaija megváltani a barátságot. Mindenki elhúzódik tőle. Rátalál Zitára, aki már a park füvén hasal. Szinte azonnal békés horkolásba kezdenek. A múzeumba látható dolgok érdekesek, kicsit lelassul a rohangálás. A megbeszélt időre együtt vagyunk. Bevonulunk az előre lefoglalt étterembe. Szépen terített asztalok, tisztaság, 134
