Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
rendben minden. A pincéreknek a szeme sem rebben. Pedig először letegezik őket, ráhasalnak az asztalra, kiabálnak. Zita trágárkodni kezd. Cigány odamegy hozzá és halkan beígér neki egy pár pofont. Megérti. Eszünk. A pincérek bámulatosak. Uram, hölgyem a megszólítás, ettől egy kicsit azokká is válnak. Valaki emlegetni kezdi Szívós buliját. Mielőtt továbbmennénk, a tervnek megfelelően sétálunk egyet az arborétumban. Kicsit elpilledt a társaság. Csak tisztességből jönnek, nagyon unják. Én is. Később úgy emlegetik ezt is meg a múzeumot is, mint egy magától értetődő mindennapos ügyet. Legtöbbjük most volt először ilyen helyen. Még gyorsan bevásárolunk: egy zsák kenyér, amit fölszeletelek (ez irtó tetszik mindenkinek!), négy kiló szalonna, két üveg savanyú, 25 üveg sör. Mindenkinek egy. Irány Sitke. Az úton csövesek. Meglepődnek, amikor megáll a busz. Ölelik egymást, régenlátott testvérek. A koncertek hullámverése újra összesodorta őket. Megy a szöveg: A Rocker klub különbusza, gyertek csak nyugodtan. Vendéglátó házigazdák. Tekintélyük van az újonnan jöttek előtt. Nekem is bemutatják őket. A ragadványnevüket mondják. Aztán befordulunk egy nagy füves térségre, megérkeztünk. Hoztam magammal egy sátorlapot. Keresek egy helyet, távol a színpadtól, a domboldalon jó a rálátás a színpadra. Kiterítem a cehet, ez a központ. A sofőr is letelepszik. Eltökélt szándéka, hogy ha kell, megvéd. Árad a tömeg. A fiúk ritkábban, a lányok többször, de mindig odajönnek, magyaráznak, mesélnek, okítanak, most ők vannak birtokon belül. Roki készíú a magnóját felvételre. Jön az első rossz hír: Zita, Cigány, Jocó a faluban isznak. Roki átveszi a bázist. A többiek és a sofőr megindulnak velem a faluba. Át kell vergődnünk egy rendező és egy rendőrkordonon. Hatalmas kutyákkal vannak. Ezeket emberre idomították. Aztán a főutcán találkozunk a díszes társasággal. Magyamótázva tántorognak, mint apáik. De hol a rockimádat? Nem szólunk egymáshoz. Elsétálunk mellettük. Visszafelé Dinnyés ölel magához. Szeret bennünket, hívjuk és jön. A sofőr kezdi élvezni a balhét. Vesz egy csomó kolbászt és kínál mindenkit. Kezdődik a koncert. Mindenki őrült izgatott. Ütemre lüktetnek a szív alakú léggömbök. Aztán megjelenik Csepregi Éva. Elszabadul a pokol. A rockerek gyűlölik. Ha nem volnának ott a rendőrök, lerohannák és darabokra szednék. így is repülnek a sörösüvegek. Második rossz hír: Cigányt letartóztatták. Próbálok szót érteni a közeggel, de iszonyatos a hangerő és engem is gyanúsnak tart. Végre C. a bázison. Jól elpüfölték, kezd az egész arca bedagadni. Mire vége a koncertnek, nem lát ki a lyukon. Késő este van. A dombtetőn, még világosban rengeteg száraz ágat hordtunk össze, és csináltunk vagy ötven nyársat. A sofőr elemében volt. Vége a koncertnek. Kialszanak a fények. Most jól jön a hatalmas máglya. Az enyéim futva jönnek. Tűzik a szalonnát, csöpögtetik a kenyérre, kiveszik a sörüket, elégedettek. Aztán egyre nagyobb a kör. Mások is jönnek. Mágikus ereje van a tűznek, a szalonna illatának. Van elég. Kínálgatjuk. "Saláta" vagyok. Ehetek én is? Van, aki csak ül, bámul a tűzbe, eszik hallgat. Sokan vagyunk. Nehezen indulunk el. A sofőr sem sürget Saláta érdeklődik, marad-e reggelre szalonna? Mert a reggel a legrosszabb! Fölébredni egy nyirkos bokorban, éhesen, fázva,... meglepődik, hogy mi nem maradunk. Úgy dönt, hogy eljön velünk. Egyéb135
