Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

alkotta és az Evangéliumban van az elméleti alapja. De mi hát a történelem? Annak a sokszázados munkának a rendszerbe foglalása, amely a halálnak és a halál majdani legyőzésének következetes megismerésére irányul. Ez a célja a matematikai végtelen és az elektromágneses hullámok felfedezésének, ezér írják a szimfóniákat..."

*

Létünk egyetlen bizonyossága a halál!

*

A beszéd visszafogja a gondolkodást! Mivel a gondolat "többre képes", mint amit a beszédből kiolvashatunk - de képtelen azt más módon közvetíteni, átvinni -, alkalmazkodnia kell a beszéd szegényesebb logikájához, lehetőségeihez. A költészet a maga képiségével, a dolgok látszólag logikátlan társításával, egymástól "idegen" képzetek párosításával kitágítja az önkifejezés szűkös határait.

*

Más-e a költészetem, mint eredménytelen istenkeresés?

*

Pasztemak: "...a művészet mindig szüntelenül két dologgal törődik. Állandóan a halálon töreng, és ezzel állandóan életet teremt."

*

Az Evangélium szerint - véli Pasztemak - "abban a szív teremtette új létezésmódban, amelyet Isten Országának neveznek, nincsenek szépek, egyének vannak."

*

"Sose bízz az emberi nemet megújító eszmékben, ha kúriák és fejedelmi udvarok hirdetik őket."

(Umberto Eco: A rózsa neve)

*

"Nehéz belenyugodni, hogy a világegyetemben nem lehetséges a rend, mivelhogy sértené Isten szabad akaratát és mindenhatóságát, így hát Isten szabadsága egyben a mi büntetésünk, vagy legalábbis gőgünknek a büntetése."

(Umberto Eco: uo.)

*

"Miért foglalkozunk művészettel? - teszi fel a kérdést Grotowski. - Hogy átlépjük önmagunkat, hogy kilépjünk korlátáink közül, hogy feltöltsük azt, ami puszta és fogyatékos bennünk, hogy realizálódjunk, vagy - én így szeretem mondani - hogy beteljesüljünk. Nem állapot ez, nem egyszerűen valamiféle kondíció, hanem folyamat, keserves emelkedés, melyben az, ami bennünk sötét, átvilágosul."

1988

12