Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

dékaiba ez időben ő ereszkedett le a legvakmerőbben, a legkilátástalanabbul és leggyümölcsözőbben. Eleve olyan határok közé internálta magát, ahol és ahonnét kis eséllyel lehetett a szakadékok MAGAS mélységeivel találkozni. Ő "egyszerűen" e mélységek áthatolhatatlan felületébe ásta be magát, ott rendezkedett be hideglelős következetességgel, kartéziánus fegyelemmel, miközben kivilágítva hagyta magukra a leleplezett tényeket, képeket, a repedésekben megnyilatkozó abszurdot, a MEGMUTATKOZNI tudó igazságok kietlenül alacsony égboltját: kivilágítva és bekeretezve."

Krump Éva rézkarcai III.

105