Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
zadás a XX. szd-i kartotékhatalom manipulációja és a SZEMÉLYISÉG HALÁLA elleni egyéni ellenállás egyedüli módja, ha számára a komputerizált hatalom lehetetlenné teszi, hogy tömegbe szerveződjön (leszámítva a béketüntetések illuzórikus „egyet-akarunk”-tömegeit, amelyek politikailag párttatlanul fognak össze egy-egy akció erejéig). A „gyógyíthatatlan létezés” elvont porondján Meursault megbékéletlenebb halálraítélt, mint Sziszifusz. Sziszifusz az „orvosolhatatlan lét” „meddő gondolatának” balekja. ( Elhallgatás Aljosa Karamazov tökéletes jósága nem csupán etikai, hanem esztétikai értelemben is TÖKÉLETES, ez teszi igazán redkívülivé, és ez bizonyítja páratlan erővel azt, hogy Aljosa nem művész, nem lehetne az — egyáltalán, hogy ilyen alkatot művész-szerepben nem ábrázolhat író. Az alak esztétikuma utal műalkotás-mivoltára. Aljosa nem alkothat remekművet, hiszen ő maga remekmű (ha elfogadjuk, hogy a remekmű ismérvei közül az egyik az esztétikai minőség). Az angyali semlegesneműségnek a két nemből összetett alakja ő; lényének nyugtalanító nemnélkülisége alkalmatlan az alkotásra. Az alkotás: energiakisülés, szellemi erekció, amihez feszültség, potencia kell. A jóság a művész számára nem lehet evidencia. Vannak emberek, akikkel minden megtörténhet. Ó, ti erényektől sem csorbított határtalanság olymposi istenei! Camus a helyettesíthetetlen dolgok varázslatában él. Ha lát egy gyengéd mozdulatot, lágyvonású arcot, vénemberszerűvé görcsölődő fát, felsajdul benne az el-nem-felejthetőség, vissza-nem-fordíthatóság fájdalma. Galacsinná gyúrja tenyerében a tudást, mind kisebbre, minél kisebbre, de az bár tömegében zsugorodik, a súlya egyre nő. A felfokozott érzékelhetőség tompa hajlataiban árnyék dorombol és vigyázva kell a kőre lépni, mert felsír, mint a pólyás. Sziszifusz köve. Jóság helyett az egyszeriség kalandjának halálos kockázata. Prousttól, Husserl-től Kafkán át az irány Wattgensteinig egyenes és félreérthetetlen. Egyetlen érték maradt: az ellenállás. Szembeszegülés lehet a CSÖND is, a mű, ami „lehet hogy ne legyen”. Nem lényeges már jó-rossz, erkölcsös-erkölcstelen; választás csupán egy marad: a „KIBÚVÓ NÉLKÜLI ÚT”. A halálraítélt egyetlen méltósága: „megbékéletlenül” meghalni.- 98 -
