Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

divatos téma. A hatalom ezeknek a megrendezett viszonyoknak-vi­­táknak mögéje lát, mivel ő van ott a háttérben, magát látja, mikor a dolgok „mögé néz”. Ő magának saját árnyéka is. Az elnyomottak árnyéktalanok. Pontosabban: eleven létük az árnyék. A manipulált ember nem „objektivitását” veszti el, hanem szubjekti­vitását — a sajátját, amely helyett idegen szubjektivitás (mely szub­jektivitás a hatalmi gépezetben objektiválódik) csempészáruját sóz­zák rá. Ma már nem keverheti bele az ember a(z önjmegváltásba sem istent, akinek hitele a „Világ/űr/bank”-nál végképp lejárt, sem a saját rot­hadásainak gázaiban fuldokló államgépezetet, mely nem csupán ma­nipulál, hanem egyben manipulált is, és minden tettet a neki egyéni szándék szerint adandó jelentéséből kiforgatottan a maga mögöttes céljainak leplezve-beteljesítésére használ, azaz képes és hajlamos arra, hogy az egyes ember cselekedetében rejlő sugallatokat a maguk ellen­tétébe kijátszva saját gyalázatossá hamisított képmásukkal sújtsa agyon. Aki provokál, az egyúttal mindig azt akarja, hogy őt is provokálják, és ezzel mintegy rákényszerítsék a hiteles létezésre. De ők nyugton hagy­nak inkább, hogy ők is nyughassanak. Vagy nyugtalanítanak, hogy miért is nem nyughatnak. Vagy nyugtalankodnak a te nyugalmad alatt. Tanácsuk: nyugodj békében. A ,,halálraítélt” képe A haláltól való irtózat. A halál mint sorsszerűség. „A sorsszerűség dermesztő fényében feltűnik a hiábavalóság” — Sala­moni szavak. Ezután már csak egyetlen kérdés lehetséges: Önként kell-e végetvetni életünknek, vagy mindezek ellenére kell-e reménykednünk? „Sorsunk szemben áll velünk, és azt hívjuk ki magunk ellen” —dehát Sziszifusz éppenhogy nem hívja ki maga ellen a sorsot, hanem csak EL­VISELI! Az elviselés heroizmusába vetem minden bizalmatlanságom. Vagy ELVISELÉS és KIHÍVÁS egyugyanaz? Haláltudattal élni, ennélfogva szabadnak lenni bármire? Az elviselés adja a bátorságot a lázadáshoz? így az elviselés: a TISZTÁNLÁTOTT tények tudomásul­vétele, nem pedig beletörődés. Megtanulni dolgoztatni a halált! Hasznossá tenni mint a rohanó folyókat! Energiafejlesztő ÉLET(erő)MŰVET építeni rajta. Az „ABSZOLÚT” abszolút hiánya az „ABSZURD”.-96-

Next

/
Thumbnails
Contents