Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

szakban születtek, mint a kvantumeimelet tanai és a „határozatlansági reláció” törvénye

Minden hatékony elmélet túlmutat önmagán; olyan mint a jó kérdés, mely magában rejt bizonyos válaszokat, de feltétlenül eggyel több kérdést kell tartalmaznia, mint ahány választ.

Franz Kafka a „nagy számok törvényé”-nek művésze. Művészete adekvát voltát az a sajátosan elvonatkoztató szemléletmód adja, mellyel az emberre sose mint individuumra, hanem mint a faj képviselőjére tekint: ettől lesz minden írása rugalmatlanabb, de kiegyenlítettebb ÁLTALÁNOS szintjén történelmi. Amit csinál, az igazi kozmikus költészet, ha mindjárt pesszimista is, mivel ezen a szinten az írói manipulációs tevékenység lehetősége szinte elenyésző az egyedi sors témavariációiból való választás önkényességéhez (ha ugyan nem célzatosságához) képest.

Ugyanakkor ez a magatartás illetve megközelítés valójában védekezés a pesszimizmus ellen, mintegy belekapaszkodva a faj emlékezetébe, vágyképeibe, hogy saját sorsából felemelkedhessék oda, ahol az eredő történések színtere van.

Szabadság

A szabadság pneumatikus. A szabadság: erejükben összeadódó robbanássorozatok. A robbanások nélküli szabadság a szellem lúdtalpas terpeszkedése a térben, végtelenített osztódás-oszlás a semmiben. A szeretet használhatatlan fogalom. Olyan, mint egy eldobott kotton láttán a szerelem metafizikájáról értekezni. Mégis: sem a kotton nem erkölcstelen, sem a metafizika nem erkölcsös. Jobb időkben az etika segédtudománnyá válik, sőt eltűnik: felszívódik egy egyetemesebb szemlélet egységében. A LÉTEZŐként elképzelt szeretet hirdetése az etikus elme alibije egy morálisan is igazolható életbenmaradáshoz, akár a jóság, tisztaság, igazság, és hasonló agglomerációk: a lét megvalósulatlan (-sítatlan) értelmét helyettesítők. Felfedezni a PILLANAT relatív szabadságát! Az igazság pillanata, a harmónia pillanata, a szereteté. Visszatérő pillanatok, köztük hatalmas intervallumokkal. A pillanat sorsa a közbenső időben dől el, de ez a közbülső idő nem független egy őt megidéző korábbi pillanattól stb. Az instrukciók a múlt legmélyebb mélyéről érkeznek.

Ha isten VAN, van bizonyosság, de nincs szabadság.

Ha isten NINCS, nincs bizonyosság, de van szabadság és van választás. Mindkettő végülis felemás lehetőség az ember számára, mert bármelyik birtokába jutunk (szabadság avagy bizonyosság), mindkettő pyrrhusi győzelem.- 92 -