Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
ember önkialakította eszmeisége határozza meg tapasztalatai feldolgozásának módját. Van, akit a zsarnokság spiclivé, van, akit mártírrá tesz. Sziszifusz ha gondolkodik sorsáról, a kőről: nem azért gondolja végig, hogy „kivesse” magából. A szülés nem megkönnyebbülés csak helycsinálás az újabb terhességnek. A követ, bár nehéz, nem dobja el, nehogy valakit eltaláljon. A kő rátalált, ő rátalált a kőre. A kő természete az, hogy súlya van. Identitás — autentikus lét Nincs JÓ és ROSSZ, TISZTA és MOCSKOS, SZÉP és CSÚF — érvénytelen az egész’antidialektikus dualizmus, mely lehetővé teszi, sőt provokálja, hogy az emberi életet szerepek eljátszásaként fogjuk fel. Nincs tisztaság, erkölcsösség, és az ellenkezője sincs. Nem érvényesek a pózok. Az élet eldöntetlen. E tulajdonsága teszi művészivé (ha ugyan), illetve a művészet által megközelíthetővé. Bármilyen életszerepbe beugrani hajlandóságot mutat az, aki egyéniségét nem tartja sem örökös szerepkörnek, sem jutalomjátéknak. A szereplehetőség visszautasítása öncsonkítás, mivel nem más, mint latens képességtagadás. A valóságos szereplehetőségek mellett, illetve rajtuk kívül egyúttal a többi (valamennyi) képzeletbeli szereplehetőséget is létemmel éltetem, ami azt jelenti, hogy EZENKÖZBEN (— miközben mindenki a magammal való azonosságom szélhámos igazolására késztet-kényszerít) magamban folyamatosan játszom őket, vagyis folyamatosan játszanak engem, vagyis folyamatosan játszódom bennük. Az ÖSSZES szerep NEM szerep többé. LEHETŐSÉG. Magamat úgy tartom kimeríthetetlennek, ahogy a világot végtelennek — magamat, aki felháborítóan és mértéktelenül meghalok. TÉRelmeszesedés. LÉThatár. Vajon az AUTENTIKUS LÉT nem ismer szerepeket? Történelmi szempontból az ember nem önmaga kreálja szerepét, hanem az általa választott szemében a szerep már adva van: „eszmeszerep”. (Archaikus szertartások — hierarchikus szertartások ellentéte. Történelmi bohózat; a történelem komédia — illetve tablójellege.) Sajátságos, bár semmiképpen nem indokolatlan, hogy az ún. egzisztencializmus eszméje, irodalma, Kafka regényei ugyanabban az idő- 91 -
