Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

BALI BRIGITTA

A keleteurópai szellemiség (ki)törésvonalai

— avagy az örökös sziszifuszi karikatúra —

„ Pillanatnyilag csak olyan világról akarok beszélni, ahol mind a gondolatokat, mind az életet megfosztották a jövőtőr

Camus

Gondolkodás

A „szellem játékain belül” megmutatni, hogyan válik egy kezdetben „megismerési magatartás” VIGASZTALASSA, hogyan követi el a gondolkodási bukfencet, ami a következetesség ( . „becsületesség”) halála. Minden eddigi filozófia története a(z ön)vigasztalás története, egyúttal a megbékélés története is.

„A tett halála a gondolat” parafrázisa:

„A gondolat halála a logikai bukfenc”.

A valódi ( .fizikai) öngyilkosság a szellemi öngyilkossággal kezdődik.

A gondolkodás: torlódás, mely egy emberi megtorpanás következményeként keletkezik; kicsírázása egy csomópontnak.

Minden mondat, ami nem hiányos, túlmagyarázó. Ami hiányos, az talányos is egyben. A talány mint megoldás. Ha türelmetlenül — vagyis ami ezzel „egyenértéktelen”: rossz tömítőanyaggal kitöltőm a még kielégítetlen űrt (mely létező hiány és hiányzó lét), meglehet, végzetesen eldugaszolok egy szellemi szellőzőnyílást.

A legtöbb gondolkodás módszerét tekintve képtelen mozgó célpontot eltalálni.

Meg kell tanulni inkább félbehagyni a gondolatot ott, ahol a befejezettség kényszere mint torz totalitás már valószínűleg csalni késztet. A fogalmazást a lehetségesig elbizonytalanítva, maradék mozgásterén belül hatékonysági biztonságát megnövelni.

Gondolkodás — tapasztalat viszonya:

Van, aki a tapasztalataiból azt vonja le, hogyan lehet fortélyosan átverni a másik embert, van, aki Spinozái etikát teremt a KIVÁLÓ ritkaságából — tehát nem létezik a „tapasztalat elsődlegessége”: egy- 90 -