Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

De tisztán érzékelte a modern ember elanyátlanodott istennő keresését is. Pogány álmai, konok természete s komoly írói képességei meg is teremttették vele az istennőt, de a végső lépésnél Krisztust választotta. Keresztyén hite az ekszkatológikus jövő és valóságok átéléséig terjedt, ezért csak leíró természetű és nem provokatív pogány figurája. Föltétlenül harcban állt a kettő egymással: felragyogott az istennő, de háttérbe szorult Krisztus árnyékában.

Irodalmi szempontok szerint

A mában megvalósult mítosz alapján eposznak minősítettük a két regényt. Nehezen megfogható műfaj, különösen ha napjainkban történik. Mégis meg kell néznünk irodalmi szempontból is az istennőt, hisz bármennyire eleven, az emberi lelkekben élő valóság, mégis az író teremtőképességének a szüleménye.

Szubjektív regényeket boncolunk; életrajzi írásoknál mélyebben és igazabban saját magát formázta a kettős egy személyben Szabó Magda. Tiltakozik ugyan az ilyenfajta állítások ellen: élete, gyermekkora, körülményei másfélék voltak: nem róla van szó. A mondat első fele tökéletesen megáll: nem így alakult az élete; de a belső mag, másfajta körülmények közt is, őmaga volt, tehát lényegileg mégis róla van szó. Pontosabban; Énje egyik feléről, míg a másik a társadalomban, alkotások során, egyházi életében különböző utat járt meg. Nem az istennő győzött, s nem veszett bele Szabó Magda az aktuális társadalomba sem, népe és egyháza számára egy harmadik pozícióban vált alkotó erővé. Az előbbieknél tágasabb horizontban.

Hogy alakult ki ez a belső mag, s Énje fejlődésében hogy adódtak a különböző változatok? A kapott génekkel meghatározó állandókat öröklünk az őseinktől, de magatartásuk sem kisebb formáló erő az utód számára, különösen, ha olyan színes csoportról van szó, mint az ő elődei voltak. Református papok és debreceni kalmár-polgárok adták a színe-javát. Mind a kettő kultúr-réteg a magyarság testében; túl a feudális urak és a parasztság determináló akaratán és tehetetlenségén örök erjesztők voltak, formálni akarták a jövőt. Sok író is akadt a nagy klán történetében, befutottak és titokban alkotók egyformán; apja, anyja sem kivétel, Szabó Magda szerint tehetséges író volt mind a kettő. Önéletrajzi kötete, az Okút kifogyhatatlanul mesél róluk.

Élete és alkotásai javát is döntő módon az édesanyja határozta meg, aki két lábbal állt a hétköznapokban, lélekben mégis nagyon távol a realitásoktól; kislánya látása szerint tündér volt, fantáziát indító erő és szépség, kiapadhatatlan meseforrás, napi beteljesülés és gyakori döbbenet. Rendkívüli indulatok dúltak benne, szűk körre-85 -