Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

bezárt élete mégse robbant, örökös sérelmeit levezette a kigondolt napi mesékben. Leírt vagy csak elmondott irodalmi álmait s rendkívül fontos feminista hitét átörökítette a lányára: így született meg kettőjük alkotásaként az istennő. Édesapja akaratlanul alátámasztott mindent, nem volt praktikus érzéke, szinte csak lebegett a világban, körülötte meg kellett születni a csodalénynek. Szabó Magda gyermekkori világát, túl az örök emberin, a nő misztériuma és mai sorsa formálta igazán.. Szükségképp ezek hozták létre a regényeit is.

A gének: hatalmas indulatokat hordott magában, mint az anyja és nyilván sok őse, s intenzív életérzése önző módon kapcsolta magához a világot. A környezet: meseszerű, abszurd. Gyermekkori élményei alapján szükségképp jött létre az istennő. S egyéb alkotásai? A gének: polgári világot létrehozó fegyelem s transzcendensbe nyúló életérzés. A környezet: református papi- és sajátosan magyar polgári világ. Szinte minden alkotása kézzelfogható hátteret kapott. Alakjai pszichológiai szempontból hitelesek, hisz saját lelkén és szőkébb környezetén át olyan mélységekbe látott, ahová külső megfigyelés révén egy író sem érhet el. Ő is mindig az életét írta, mint Dosztojevszkij, bármennyire külön szférába tartozik is a két alkotó, és más a hőfoka és súlya.

Ősein túl, természetesen, hatott rá a külső világ is, a társadalom, rendszerint ugyan nem közvetlenül, hanem csak Énje és az emberi környezet ötvözeteként. Encsy Eszter és Emerenc nem is társadalmi lény, mind a kettő kilógott a világból, csak írójuktól örökölt különös tehetségük tartotta őket benne, csak szubjektív mozzanatok. Mégis egy adott társadalomban folyt az életük — vendégszereplésük inkább —, sosem mozogtak légüres térben, hisz állandó volt a kölcsönhatás írójuk és a környezete közt. Alakjainak igazi tere mégsem a társadalom, hanem az emberi lélek mélye. így kerülte el a kommunista irodalompolitika legnagyobb kísértését: regényeivel sosem illusztrált kötelező társadalmi alakzatokat és tételeket.

Szabó Magda sok talentumú író, versekkel kezdte pályafutását, mondanivalói hőfoka s a tökéletességre törekvő formakészség a háború utáni fiatalok első sorába emelte, de leplezetlen érzései el is választották tőlük. Nem vállalta az elvont tárgyiasságot, az egzisztencia abszurditása helyett az egzisztenciális átélést sugározták a versei. Később, belső kényszerből áttért a regényírásra; mondanivalói sokrétűségét is szélesebb körben közölhette így az olvasókkal. Versein és drámáin túl tényleges regényírónak bizonyult elsősorban.- 86 -