Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

lölet terén alig van oldódás, Encsy Eszter a temetőben trónol az összetört életek romjai felett. Tapogatja ugyan a jövőt, de csak a múlt néz rá vissza: nem abszolút szabadság az élet, nemcsak szabad választás, még az istennőknél is determinálja a múlt. Részére nincs kiút a tragédiából, a jövő se lehet másforma. Emerenc esetében fél vagy látszólagos oldódás mutatkozik, hisz a regényben mellé társította magát Szabó Magda. Félig bevallottan ő is Emerenc fajta létező, de nem temetkezhetett el főhősével együtt. Nem is lett volna igazságos: Szabó Magda csak súrolta az istennők világát, (Encsy Eszter esetében is), kulturális fegyelme és krisztusi hite megakadályozta az azonosulást. Pappal temettette el Emerencet. A lelkipásztor eleinte húzódozott, de magyarázta neki, hogy a halott a mai hétköznapokban a bibliai Márta volt; a segítő munkára, jócselekedetre, minden elmélet nélkül, mindig kész ember. Ebben a magatartásában igazabb keresztyén, mint a Krisztus lábánál ülő Mária. A lelkipásztor fenntartásokkal élt, de eltemette Emerencet. Másnap Szabó Magda az istentiszteleten részt vett az úrvacsorái közösségben. Maga és olvasói számára szimbolikusan visszalépett alakjai világából.

Encsy Eszter és Emerenc a mai ember számára együtt volt csak istennő, nem primér alak tehát, hanem összegyúrt jelenség. Ebben az amalgámban is oldódott a mítosz, nem volt abszolút a modern olvasó számára. Sokan észre se vették. S ott trónolt fölötte (fölöttük) a bálványistenek örök sorsa, az elmúlás, a halál. Saját aionja végén nemcsak Zeusz volt halandó, pusztuló civilizációnkkal együtt eltűnik minden mai istennő is. Esetleg még előbb eltemeti az idő. Maga az írónő is oldani akarta a modern mítoszt: regénye alapgondolata szerint nemcsak a történet bonyolítása során, hanem szellemileg is ő ölte meg Emerencet. írásaiban kapott alakot a modern kor méh mozgásain rég túl levő istennő, s már temeti is ugyanabban a regényében.

Miért nem úszott el Szabó Magda mitikus alakjaival együtt, miért nem vállalta a modern istennő szerepét és sorsát? A kultúra- és alkotás fegyelme ehhez az ellenálláshoz nem elég, többlete a keresztyénség volt. Sok összetevőből eredt a hite: kisgyermek korában apja állandó zsoltáréneklése alapozta meg; a debreceni Dóczi lánygimnázium nevelte bele a vallásos formákat, szokásokat és fegyelmet, a történelmi kálvinizmus értékrendszerét. Egyik református papi ősét a 17. század végén hite és magyarsága miatt gályarabságra hurcolták; gyermekleikét átjárta ennek a tudata és sokfajta élménye forrásává lett. így alakult ki életet formáló eleven hite. Tartotta a formákat is, rendszeresen járt templomba, ünnepeken élt azúrvacsorával. Ha hiányzott belőle a bűnvalláshoz és feloldozás élményéhez szükséges belső csend, akkor nem vett részt a szakramentális közösségben. Krisztusi hite volt.-84-