Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

fogásról van szó, ezt a szubsztanciát, az elszabadult női mivoltot, korunknak, kultúránknak mindjobban meghatározó összetevőjét a kettőben együtt jelenítette meg. Nem irodalmi alakként; valóság született a tolla alatt, életre kelt a legősibb erők egyike. Pontosabban: a pogány istenek halála után újra életre kelt. Mostani földi nők formáját vette magára, de a funkciója ugyanaz. Sokkal valóságosabb létező, igazibb istennő, mint a sexbombák bármelyike Hollywoodban.

A nyugati kultúrában, az ókori istenek anarchikus világa után és helyett, jött a keresztyén Krisztus-hit és tudomány, a rend, a szeretet, az igazság követelménye. Történeti megvalósulásában sosem volt tökéletes, de érvényesült. Ha visszafelé haladunk az anarchiába, újra eljött az istennők biztonságot hazudó vad, szerelmes és félelemmel teli korszaka. Ezt írta meg Szabó Magda két regényében, nem kuriózumként, hanem mint a legújabb emberi valóságot. Nemcsak ő látja így, tudatosan vagy tudattalanul sokan hasonlóképp érzékelik világszerte az irodalomban, mások csak futurológiában beszélnek róla vagy az eszkatológia félelmetes megnyilvánulásaként. Egyesek tudatosan bomlasztják vele az emberi létet és társadalmat. Űjra fontos szerepet kapott a világ életében.

Nagyon jellemző Szabó Magda regényeire a férfi-Madonna visszatérő alakja. Hagyományosan a nők a Madonnák: érzékeny természetük szeretetet áraszt, lehajolnak a kicsikhez, védik, ápolják őket; adnak és újra csak adnak. A férfiak az erősek, a gorombák, nem törődnek a kicsikkel és apró dolgaikkal: viselik az élet terhét, s érzéketlenül mennek el a bajbajutottak mellett. Szabó Magda regényeiben (mint a mai világban) megfordult minden. A nők általában kemények és önzők, nemcsak motiválói az életnek, hanem irányítják is. A férfiak a gyengék, csak másodrangú a szerepük. Sokkal inkább mozgatónak, mint irányítók. Új helyzetük miatt is belőlük folyik az önzetlenebb magatartás. A mai bomló, nyílt, a régi értékeket, szokásokat levetett világban nyilvánvalóan ők a Madonnák; és csak ők. A férfi-Madonnák. Női elődeik belehalványodtak a történelembe. Nem véletlen Encsy Eszter és Emerenc közös istennői figurája: az eddigi bábból kilépett az önzés és anarchikus szeretet, a szeszély félelmetes úrnője. S megmutatkoztak a másodrangú sz.ei epet játszó férfi-Madonnák.

Természetesen vannak Sztálinok és Hitlerek is és szörnyűséges szolgahaduk, de az emberiség mai életében nem ők a jellemző figurák, hanem a férfi-Madonnák fölé emelkedett istennők. Szabó Magda ezt az igazságot nagyon akarja érvényesíteni, s félreérthetetlenül ki is fejezi regényeiben.

Műalkotás, emberi érzékenység, tradicionális etika és a lét végső mozzanatai miatt mégis lágyítani kellett létrehozott alakjain. A gyű- 83 -