Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

költ gőgje az emberi életforma fölé emelkedett, nem kerülhette el a bukást.

Mégis megdicsőült Szabó Magda írásaiban. A két egyoldalú hatalmas torzó, Encsy Eszter és Emerenc eggyé forrva a társadalomban megvalósult modern istennővé lett, az Urát vesztett mai ember egyik bálványa. Elszabadulva a regény betűitől tényleges szuverénként ragyog, járja át és határozza meg sok ember életét. Ahogy az előbb írtam: anya, szerető, félelmetes gonoszság és életet őrző szeretet. Ma ezt keresik legtöbben, maguk még nem kerek emberek, Istenbe vetett hitüket elvesztették, a világ félelmetessé vált, az ideológiák becsapták őket: kell az ős dajka. Szeretete és gyűlölete biztonságot ad, szeszélye az igazi izgalom. Encsy Eszter önzése, Emerenc gőgös szeretete együtt a modern istennő. Gyökere (gyökerük) az erő és a rendkívüli tehetség; a modern világgal szembeszegülő lénye (lényük) az ember mai titkolt lázadása világa ellen; elrejtett arca (arcuk) csak vonzóbbá teszi (őket). Kell a bálvány, az ősi kísértés és kárhozat, és a regényekben megszületett az istennő.

A mítosz

Mi ötvözi össze a két alakot egyetlen bálvány valósággá? Egymást kiegészítő emberen túli voltuk, egyfajta ércből öntött alakjuk forr egybe s válik sugárzó erővé, új ideológiává, ha ez a szó kifejezné a vágyakat és hitet mozdító hatalmukat. A marxizmus lehetett ideológia, itt többről van szó: az emberi lét mélyét formáló erőről. A talaját vesztett ember hite mozdul a bálvány körül.

Nem Szabó Magda magánügyéről van szó, tudva-tudatlanul arrafelé húz a világ. Ereje célját vesztve pazarlódik szét, értelmi fénye sötétségbe veszett, nagy civilizációja a halált fejtegeti, ateizmusa vélt óriásból porszemmé nyilvánította. Kell a kapaszkodó; Isten híján bálványokat teremt magának. Szabó Magda két regényéből is megszületett a modern bálvány, az istennő.

Már egy százada errefelé kutatott a talaját vesztett ember: a női princípiumban kereste a megoldást. Először csak társadalmi úton: a nők egyenjogúsítása a csodaszer, feleletet ad a szociális igazságtalanságok megszüntetésére, kiküszöböli a háború rémét, megoldja az akuttá vált természetvédelmet. Születtek is komoly eredmények az emancipáció nyomán, de a veszedelmes kérdések nem igazodtak el, sőt bizonytalanabbá vált az élet. A mélyebben látók rájöttek, hogy nem társadalmi megoldást kell keresni a női princípium révén, hanem az emberi lét mélyéig kell lehatolni vele: a hit kiirthatatlan valóságát kell befogni a hálójába. így született meg a keresztyénségen belül a feminista-80-