Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

teológia. Célja — a természet ellenére — az androgyn lény megvalósítása. Ehhez azonban a hit kiinduló pontjának, ami egyúttal a célja is, az Istennek hím-nős természetűnek kell lenni. (Nem nemek fölött állónak!) A keresztyén kijelentés mindig atyának írta le, s Krisztus is férfi formában jelent meg a földön. Ezt a hitalapot kell megváltoztatni, hogy létrejöhessen az androgyn lény. Az Isten nemcsak atya, hanem anya is. Jézus nemcsak Krisztus, hanem Jézus-Kriszta is. Az ilyen teofantázia, természetesen, nem oldott meg semmit, csak összezavarta, megerőtlenítette a keresztyénséget, s nihilizmusba hajszolt sok embert.

Sokkal tisztább képlet volt a régi pogány világ, amikor az eget istenek és istennők népesítették be. Férfi volt a főisten, de az emberek hitében gyakorlatilag fontosabbak voltak az istennők. Hozzájuk kapcsolódott a reménykedés és a félelem, lényegileg ők formálták az emberek mindennapjait. Szeszélyesek voltak és végtelenül önzők, s egyúttal szeszélyesen jók. Utánuk vágyódik, beléjük próbál kapaszkodni — rendszerint tudattalanul — a talaját vesztett mai ember. Pedig túl a humánumon, a kultúra minden mozzanatán, az egyetlen élő Istenhez kapcsolódó hit az ember örök és semmi mással nem helyettesíthető lehetősége. Mégis: inkább az istennőkbe, a női princípiumba veti reménységét az elanyátlanodott világ.

Égi istennőket alkotott regényeiben Szabó Magda? Egyáltalán nem. Földi nőkben rajzolta meg, kettőben együtt, a végtelenbe vetülő vonásokat; talán nem is tudatosan, de minden megvan benne a nagy ugráshoz. írásaiban megjelent az istennő, a bálvány. Korunk zűrzavara ezt keresi. Túl minden társadalmi törekvésen az ember lelke mélyén válik objektív hatalommá a feminin jelleg. Tehát a legvalóságosabb módon. Nem régi istennőket ír le kulturális szórakozásul vagy prototípusként, hanem újat alkot. Nem androgyn lényt akar, hanem szuverén istennőt: a női lényeg uralmát.

Mind a két alak, külön-külön és együtt is, túl van az emberi léptékű világon: számukra megszűnt az erkölcs, csak természetük mozgatja őket, közvetlen törekvések és módszerek. Encsy Eszter vagy hazudik, vagy hallgat, más lehetősége nincs, önzése csak így valósulhatott meg következetesen. Magatartását sosem érezte erkölcstelennek, túl volt az ilyen kategóriákon. Szuverén módon hazudott, s formálta maga és mások életét, mégha egyetlen szerelmét küldte is vele a halálba. (Léte mégis valóságként mozog és hat.) Emberi kategórián túli jelenség volt, a világ mai vágyainak a megtestesítője, győzelemre vivő alakja: a hiányzó istennő. Legalábbis az egyik fele. Apja halálakor nem volt benne gyermeki fájdalom, érzése szerint inkább a gyermekét vesztette el, ő az anya. Csak elmosódó emberi arca volt, míg az esedékes történésre ki nem készítette magát. Százféle alakban jelent meg.- 81 -