Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

mára csak a rászorultság az egyedüli mérték. Rejtőzködő zsidók, menekülő németek vagy oroszok menhelyet és gyógyulást találnak nála, félig már elpusztult állatok is felépülnek a keze alatt. Törődik a környék minden betegével, anélkül, hogy bárki is bepillantást nyerne rejtett külső és belső életébe. Iskolázatlanságában is rendkívül éles az értelmi készsége, különös tehetségeket hordoz, s mögöttük szinte lebírhatatlan erő húzódik meg. Van tehát repítő szárnya a szeretetének.

Regénybeli partnere maga az írónő, Szabó Magda; a történet szerint tényleges életébe épült bele Emerenc. Nem állanak ellentétként egymással szemben, bár a szereteten kívül is túl sok köztük a huzavona. Szabó Magda is hasonló vizeken evez, csak a kultúra fegyelme és önzése húz közéjük válaszfalat: az írói alkotás mindenek fölötti célja s ráadásul a keresztyén követelmények. Ezért látszik kézenfekvőnek a bibliai Mária esete. Máriát csak a jobb rész, az Ige, a szellem érdekelte, Mártát csak a munka, a kézzelfogható szeretet. Szabó Madgát az írás, a szellem, Emerencet a munka, a betegek és az állatok. Az azonban csak látszat, sokkal mélyebb ellentétek választják el őket egymástól. Szabó Magda keresztyén módon értékeli és éli a szeretetet, Emerenc anarchikusán, szuverén jóságában zsarnoki követelményekkel, a másikra való tekintet nélkül. Nem meggyőzött, hanem kijelentett; barátnőjét, Palettát halálba küldte zsarnoki szeretetével. Vallástalan volt, meghasonult az éggel, sőt Istenellenes; látszólag voltairiánus, anélkül, hogy fogalma lett volna az ilyesmi létezéséről. Nem volt keresztyén, Voltairehez sem volt köze: anarchikus jóságában és szeretetében korcs fél-istennő volt a földön, a régi szuverének életre kelt mása. Neki is csak tragikus lehetett a sorsa.

Tragédiája szörnyű halálában bontakozott ki. Vészes betegségével is elzárkózott mindenki elől, nem engedett be magához senkit, orvost sem jól szeparált otthonába. A lányaként szeretett Szabó Magdával megígértette, hogy senki semmilyen körülmények közt nem lépheti át szuverén birodalma küszöbét. Az ő vezetésével, a tilalom ellenére mégis betörtek a lakásába, hogy megmentsék az életnek a halálos beteggé vált öregasszonyt. S akkor feltárult titkainak egy része. Betegsége alatt szörnyű istállóvá vált lakása lelepleződött, a pusztulástól megmentett tíz macskával együtt. Nemsokára megölte a szégyen és a gyűlölet. Az írónő életmentő kísérletét — Emerenc szerint árulását — nem tudta megbocsátani a szeretet felkentje. Kezdettől tragikumra felhúzott élete szétrobbant. Csak a távolságtartásban lehetett permanensen jó, csak az elzárkózott olimpuszi világban. Meghalt, mert akaratlanul megszégyenítették. Már a külső szégyenvallás előtt is megalázottnak érezte magát: mihelyt betegsége miatt nem segíthet nem érzi létjogosultságát, s élete rögtön gyűlöletbe csap át. Szeretetbe bur- 79 -