Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

Kitűnő esze révén első tanuló, de nincs barátnője; társainak nem segít az iskolában, hogy korrepetálhassa őket, pénzt kereshessen tudatlanságukból. Osztálytársai közt tűnik fel Angéla, egy magas állású bíró lánya; őt gyűlölte leghevesebben. Rendkívül szép, tehetetlen, jóindulatú s meglehetősen ostoba; mindenki szereti, javára tesz, a legjobban befutottak közé kerül az úri világban éppenúgy, mint a kommunizmus idején. Jól felhasznált tehetetlensége hódítja meg, csapja be az embereket. Egész életével hazudott, bár nem mondott valótlanságokat, s a hazug Angélát szereti a hazug világ. Eszter viszont, bár uralkodik az események fölött, rendkívüli erejével és képességeivel (az ország ragyogó színésznője) se lesz soha győztes az életben. Ezért is emelkedik gyűlöletével az emberek és a világ fölé, pusztít el másokat és töri össze magát a tragikumban.

Gyermekkorában ellopja, világgá ereszti s akaratán kívül meg is öli Angéla legkedvesebb játékszerét, az ajándékba kapott őzet, felnőtten pedig meghódítja, elveszi tőle s tudva-tudatlan halálba küldi férjét. Pedig az egész világból csak hozzá ragaszkodott élete mélyét is átjáró szerelemmel. Eszternek nincs személyisége. Énje is egyedül a természete volt; élete ügyeiben csak a halál lehetett a megoldás. Gyűlöletével abszurd módon lebegett a létben, így uralkodott a többiek fölött, egyetlen szerelmének a halála viszont összetörte, tragikussá tette az életét. Kezdettől kísérte a sorsa: féktelen önzésében, gyűlölete mögött is vágyott a szeretetre, bár túl volt a jó és rossz világán. Nem kerülhette el a tragikumot. Már nem emberi jelenség, mindennapok fölöttiségében emberen túli félelmetes és szép alak. Az istennők és a lázadó angyalok mindig szépek voltak, de bukásukkal, újabb megvalósulásukig, a semmibe foszlottak szét.

Az őz ikerpárja Az ajtó. Évtizedek választják el tőle, ha megjelenési idejét nézzük, más miliőben is zajlik, mégis szervesen egy vele, a gyűlölet apoteózisa után a szeretetről írt regény. Nem a társadalmilag értelmezett magatartásé, nem is Krisztus igénye és példája szerint formált: a szeretet anarchikus áradatával állunk szemben. Sodrása minden pillanatban gyűlöletté válhat, sőt egyszerre sugározza a láva forróságát s a gleccser égető tüzét. Emberen túli jelenséggel találkozunk ismét. Szeredás Emerenc hétköznapi élete mögött Encsy Eszternél is nagyobb titkok lappanganak.

Budapest egy csendes zugában az utca és néhány háztartás mindenese az idős asszony. Megközelíthetetlen magányában minden elesett embert és állatot felemel és istápol, soha nem válogat, szá-78-