Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

Kodolányi, Németh László, Márai gyakran elővett ilyen témát, legalábbis hivatkozott rá, de kezükben valóban csak téma volt a régi istenvilág, több-kevesebb érdekességgel és átéléssel írtak róla, Szabó Magda viszont kettős egy regényében újraszülte, nem Istárt, hanem a modern istennőt. Méginkább: őt és az anyját.

A mindenkori embernek lényegénél fogva túl kell lépni saját létén, másképp nem értheti meg önmagát. Két évezreden át transzcendált is a nyugati ember, s találkozott — ha nem is mindig tisztán — a biblia Istenével; a modern ember is túllép saját létén, s az egzisztenciális filozófiában és regényekben találkozik a Semmivel. Ez a legkétségbeejtőbb életállapot. Szabó Magda is transzcendált, s mozdulatával a semmi Kétségbeesése helyett újra létrehozta a régi ködvalóságot, az istennőt. A Semmi elkerülhetetlen szörnyűségében mutatkozik meg leginkább a keresztyénségen túli ember modern világképe, élethelyzete: a mai tragédia. Szabó Magda ebből a hétköznapi szituációból próbált menekülni, s kikötött valami modern Istárnál, aki ismét a Semmi alakja ugyan, az ember vágyaiban mégis valóság. Tudatosan tette? Nem valószínű. Ezt az eredményt akarta? Nehéz rá válaszolni, Minden törekvésével polgár és keresztyén, de életműve két csúcsán a mai világ szorításában és alkati alapon ilyen eredményt produkált.

Tanulmányomban ezzel a kettős egy alakkal foglalkozom, Encsy Eszter és Szeredás Emerenc közös figurájával. Külön-külön csak két regényhőssel állunk szemben.

Tartalmi mondanivaló

Az eposz első fele Az őz, a gyűlölet regénye: hogy operál és milyen eredményre jut a gátlásnélküli önzés. Encsy Eszter, az események főalakja, szimbolikus módon a temetőben gondolja végig háromnégy órás belső monológban addigi életét. Történelmi keretül a háborúban letűnt világ vége és az új próbálkozása szolgál, ahogy lejátszódott Magyarországon. Összetört, a látszatot is alig tartó dzsentri családban nőtt fel az országos hírűvé vált színésznő. Apja minden gyakorlattól visszavonult tehetetlen beteg ügyvéd, anyját csak a férje érdekli; a társadalom és a lét szélére csúszott a család. Eszter már tizenkét éves korában átvette a háztartás vezetését, ránehezedett mindnyájuk gondja, főzés, mosás, súrolás s a szomszéd disznainak az etetése. Közben valamelyik gazdag őse alapítványán, szinte koldus ruhákban végzi a gimnáziumot. Örökölt és külső adottságai révén kívül került mindenen és mindenkin, társadalmat és családot is beleértve, s nem is volt már útja a hétköznapi emberek világába. Hamar megtanulta, hogy az élet egyetlen lehetősége az önzés.-77 -