Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

VATAI LÁSZLÓ

Új mítosz a magyar irodalomban

Húsz évvel ezelőtt akartam tanulmányt írni Szabó Magda Az őz című regényéről, rendkívül megkapott az aránylag rövid munka, mintha Kierkegaard vagy Nietzsche mélysége nyílt volna fel benne. Mégse fogtam hozzá. Valami hiányzott a mondanivalójából: csak fél jelenségeket láttam, fél világot felvetítve és fél alakot Encsy Eszter személyében. Pedig a regény, bonyolítása során, nagyon is egész alkotás, éppúgy mint a hőse. Izgatott a gondolat, hogy jönni kell a hiányzó felének. Nem a folytatására, hanem egy másik regényre vártam; a kettő majd együtt adja a szintézist. Kezembe is került Szabó Magda néhány alkotása, de egyiknek sem volt köze Az őzhöz, kitűnően megírt polgári jelenségek voltak egymás után. Már-már kivételnek tartottam Encsy Esztert, mikor pár héttel ezelőtt eljutott hozzám legújabb regénye. Az ajtó.

Olvasása közben teljesen egybeborult Az őzzel. Tökéletesen szeparált alkotás mind a kettő, az egyik 1963-banjelent meg, a másik 1987- ben, mégis összetartoznak. Nem közös a témájuk, más regénytechnikával készült mindegyik; Az őz főalakja egyetemet végzett színésznő, a másiké a műveltség szempontjából primitív lény, mégis feltételezik és kiegészítik egymást, az egység lényegében egyek. Encsy Eszter legjellemzőbb vonása a felfokozottság, a tehetség, az erő, az abszolút önzés: a gyűlölet. Az ajtó központi figurája, Emerenc szintén túlfűtött jelenség, a tehetséget, az erőt és az anarchikus szeretetet testesíti meg. Tökéletes ellentétek, s mégis, nemcsak vonzzák egymást, hanem egy jelenség a két alak, a hétköznapi realitáson felül egy személy. Nem irracionális ember, közelebbről nő, hanem korunk kívánt és hajszolt utópiája, az évezredek óta eltűnt istenasszony. Nem sztár Hollywoodból, mindenestől a pogány hatalmak sorába tartozik: anya, szerető, érthetetlen gonoszság és életet őrző szeretet. Nem a hétköznapok módján, hanem a mindennapiságból félig a tiszta létbe emelkedve. Csak együtt pogány istennő a két személy, külön-külön mindegyik csak eksztravagáns lény.

Szabó Magda két regényével hozott létre egy különleges művet és világot. Egyenként magukon viselik a műfaj jellegzetességeit, semmilyen követelmény sem hiányzik belőlük, a kettő együtt viszont nem regény, hanem eposz: mítoszteremtéssel állunk szemben. Magyar vonatkozásban is divat a babiloni, görög mitológiai témaválasztás,-76-