Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
SINKA ISTVÁN Űj koldus Fogadd bé távoli erdő, rejtsd el zúgó lombkorona őt, az űzött kis volt zsellért, ki Árpádnak hű rokona. Fogadd erdő, ha arra fut vesztes csatájából szegény. Folyó! ringasd kínzóit arcát vized csendes tükörén. Bamba, buta vak vigyorgás veri szét ősi küszöbét, pár öl földje gazt terem most, s gazt, mi övé volt, a rét. Vigyázz reá nagy országút, őrizd a bajtól régi ég. Ki tudja, hol fázik szegény. Takard rá boltod melegét. 1950. Ha majd azt a gyilkos kezet... Széleséri Danáé Imre,véres szegénynek az inge, véres a két csizmaszára, csattog rajta a gályája. Menne? haza? Hot hazája? Földig lángol a tanyája. Kik a mellét átalszúrták, otthonát is felgyújtották. Kezét tapasztja sebére, mégis foly, ömlik vére: folv egyre és jobban-jobban, s hátára dűl a laposban. Idegen, vad szláv katonák lovagolják már a lovát. Búcsúzóra még felpillant arra, hol rá szurony villant. Égboltra bámul a szeme... S az lesz az emlékezete, ha majd azt a gyilkos kezet megbüntetik az istenek. 1956 december-63-
