Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

A magyar és székely asszonyok törvénye

Nagy-Aitai Cserei Farkas munkája, a ,,MAGYAR ÉS SZÉKELY ASSZONYOK TÖRVÉNYE" valóban úttörő szerepet játszott a XIX. század elején. Valamikor az 1700-as évek vége felé kezdte meg az évtizedek szorgos, fárasztó munkájával összegyűjtött anyag formába öntését a szerző és a Szilágysági Krasznán fejezte be előszavát, ,, Boldog-Asszony Havának első napján”az ,, 1799-dik Esztendőben”fia, aki kiadta a művet Kolozsvárott, 1830-ban. A könyv lábjegyzeteiben a legrégibb magyar törvényekre hivatkozva azt bizonyítja, hogy Magyarországon és Erdélyben az asszonyok kötelességeihez jogok párosultak a honfoglalás, az országalapítás ideje óta és hogy a / agyar és székely asszonyokat külön törvények védték meg olyan időkben is, amikor más európai országokban a női nem jogai szóba se jöhettek.

Mutatóba pár oldalt közlünk a könyvből, nem folytatólagosan, hanem megszakításokkal, főként azért, hogy az olvasó lássa, az archaikus nyelv, a régi, sokban latinos mondatszerkezetek mögött modern európai, humánus gondolkodás lüktet. Az ezeréves Magyarországnak ezer éven át szerves része volt Erdély, még akkor is, mikor önálló fejedelemségként tartották számon Európa uralkodói. És magyar volt szellemében ezer éven át, mint a nyugati gondolkodás legkeletibb bástyája.-64-