Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
ANDREJ VOZNYESZENSZKIJ Lombkoronák és gyökerek Nem sírba letenni, elásni — vitték megkoronázni. Gránitnál szürkébben, bronznál fenségesebben, mint mozdony, zihálva élt a művész, zilálton, kezében ásó volt a fogadalmi lámpa. El hervadt orgonája... Mint csillagvesztő éj, úgy gőzölgőit a háta, mint frissen sült kenyér! Kihalt, üres a háza, holt minden emelet. Egész Oroszországban egy lelket nem lelek! Úgy mennek el a költők, mint ki szentélybe lép, fedetlen fővel, messzi nyírfák, tölgyek felé. Megfutnak — mégis győznek, a talmi dicsfény veszhet, megszöknek — hívják őket tisztások, égitestek. Az erdő lombot hullat. De a föld alatt gyökerek motoznak, göcsörtös ujjak: roppant erők feszengenék. I960 Oroszból fordította GÖMÖR1 GYÖRGY (Borisz Paszternák temetése után írt vers)- 61 -
