Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

Január 11-én voltunk Chlodna utcában. A szekrényben két nagy boríték — bennük 200 darab A-4-es röpcédula. Elvittem két darabot a mecénásnak az aktába, a többit a portásnő segítségével elégettük.

Most már értem, miért akarta annyira a nyomozó, hogy kedden jöjjek a kihallgatásra.

Tegnap beszereltük a riasztóberendezést. Az ajtóm fölötti szekrényben matricákat, röpcédulákat és egy gépiratot találtunk: „Jegyzőkönyv a prímás atyával való találkozásomról. A jegyzeteket Jerzy Popieluszko atya írta. A szöveget Kantorski atya engedélyezte.”

Milyen sátáni álnokság. Összeugratni velem a prímás atyát. Méghozzá ma találtam a könyvekben egy halom fényképet, amelyek a Bialolekában internált prímás atyát ábrázolják. Nem is érzek ellenszenvet irántuk. Csak valami furcsa bánatot. Ezt hogy lehet így csinálni, ugyanabban a hazában. Vajon még lengyelek ezek? Eladhatja magát ennyire az ember?

Holnap, január 16-án megint kihallgatásra megyek. A nyomozó mondta, hogy minden héten ki fognak hallgatni. Ez tehát a zaklatás eljárása. De a Mindenható Isten ad lelki erőt. Pszichikailag jól érzem magam.

Az emberek nagyszerűek. Állandóan új virágok. Állandóan a szolidaritásról szóló levelek. A tiszteletemre tartott misén a templom telve volt emberekkel. A rendőrség körülvette a templomot kocsikkal — Nysákkal. Az emberek kiáltották: „Isten áldjon.”

A kihallgatás után is zsúfolt volt a templom, bi vasárnapokon — az

16. IV. 84.

Nehéz összeszedni a gondolatokat, fejem szakadatlan, idegőrlő malom.

Április 11-én tizenegyedszer voltam kihallgatáson. Ezúttal csak közel két órát. Elolvastam a vádpontokat. Összeszámoltak nekem 38 évet. Utána leírattam, hogy minden vádra (194-es cikkelyen kívül) feleltem december 13-án és most hallgatni fogok. Még egy, az illegális iratokat illető kérdésre leírattam: „A vádlott hallgat”. Ezzel végződött.

Az előző kihallgatáson, március 28-án, az egész 210-es szoba le volt terítve az illegális iratokkal és mindazzal, amit beloptak a Chlodna utcai lakásomba. Az álnokság annál is inkább megdöbbentő volt, hogy a röpcédulák olvasása közben kiderült, hogy majdnem mindegyiket ellenem nyomtatták ki. Többségükben szerepelt a nevem és a templomunk.-50-