Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

FEKETE G. ISTVÁN

Stelázsi

Az autóm egy sorsával elégedett macska beszélgető dorombolásával gyűrte maga alá Csikágóból Detroit felé vezető müút betoncsikáját, és én álmos gondolatokkal néztem a kocsim mellett elfutó kissé egyhangú tájat. A délután árnyékai már alkonyattá sűrűsödtek, mikor arra riadtam fel, hogy Buickom motorjának duruzsolása elhallgatott és a száguldásból egyre lassuló gurulás lett. Hiába nyomtam a gázpedált, semmi eredménye nem volt, ezért gyorsan az út szélére kormányoztam kocsimat, amely húsz-harminc méter gurulás után megállt.

Kis ideig riadt döbbenettel ültem, de amint tanácstalan gondolataim kuszáltsága tisztulni kezdett, megnéztem a benzinmérőt. A kis piros mutató szinte bocsánatkérőn tapadt az E, vagyis az „Empty” (Üres) szó kezdőbetűjéhez. Némileg megnyugodtam, hogy csak a benzinem fogyott ki és nem motorhiba miatt állt meg a Buickom. Aztán feledékenységemet szidva kiléptem a kocsiból és felnyitottam a motorházat, ami a bajbajutott autósok nemzetközi S.O.S. jele. A sors szerencsére megszánt, mert alig negyedórás várakozás után egy országúti rendőrautó állt meg mögöttem. Jóképű, kissé mackós mozgású rendőr lépett ki a kocsiból.

Mi a baj, uram? — kérdezte barátságosan mosolyogva mikor hozzám ért.

— A benzin... Izé... Elfogyott... — nyögtem és bizonyára elpirultam szégyenemben, mert ezidáig szent meggyőződésem volt, hogy: csakis egy nő lehet olyan felelőtlenül figyelmetlen, hogy hagyja kifogyni a benzinjét.

A rendőr megértő jóindulattal nevetett.

— Előfordul kérem... Mindjárt jelentem az autómentő kocsinak... Szabad a vezető-igazolványát?

Mikor leadta rádióján a jelentést és visszaadta az igazolványomat, megköszöntem a segítségét.

Ez a munkám uram, tehát nem jár érte köszönet... — mondta. — Örülök, hogy segítségére lehettem... Nekünk magyaroknak amúgy is össze kell tartanunk...

Honnan tudja, hogy magyar vagyok? — kérdeztem meglepődve.

— A nevéről, uram... És egy kicsit az akcentusáról is, ami éppen olyan mint a szüléimé... — mondta tökéletes magyarsággal.

— Honnan valók a szülei?- 37 -