Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
KONTRA FERENC Én nem lövök rátok ködbe vesztek akiket követtünk mind szobrokká vagy hamuvá lettek a nagyapám is magával harcolt gyűjtötte a kitüntetéseket azóta csak a szöveg változott behelyettesíthető szakaszok most sem hallgatástól vérzik a szánk toporgunk fázva kínos mosollyal a nyolcadik nap dicső hajnalán mert kimaradtunk a teremtésből a fülünkben idegen szó serceg heréit ebek fanyalogva nézik hogyan hágnak vígan a többiek elkapott a túlélés ragálya hiába maszatolom a naptárt tudom az a nap nem jön el soha hold kígyózik előttem a sárban ki nyomomba lépne késlekedik üvöltöm a sorban hogy én vagyok akkor gúnyolj ha végigtapostad mellettem az esős évszakokat és kotont húztál a fegyveredre hogy ne ázzon folyton be a csöve a savanyú füge délen terem kullogok egy névsor után a katonák sohasem sietnek szitál rájuk az éjszaka korma nem azért jöttek hogy érkezzenek győzni jöttek megint a vesztesek a harctéren csak nyulak futkosnak hiába küldtek nem lövök rátok Újvidék, 1990 februárja * A szerző az Újvidéki Új Symposion irodalmi szerkesztője. Eddig két verseskönyve és egy regénye jelent meg.-24-
