Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

Még két utcasarkot kell Józsefnek megtennie és befordulhat az utcájába, ahol lakik.

8.

Hogy pontosan hogy történt, nem tudom. Ha Józsefet kérdeznénk meg, ő valószínűleg csak annyit tudna mondani, hogy lelépett a járdáról, mert itt kellett átmennie az úttesten, amikor a mellékutcából hirtelen kifordult az autó és már nem tudott idejében félreugrani előle. József azonban most öntudatlanul, szinte ösztönösen, nagy erőfeszítések közepette próbál négykézlábra emelkedni az árok szélén, ahová az ütközés ereje dobta, és nincs abban az állapotban, hogy higgadtan beszéljen.

A gépkocsi vezetőjével eleddig nem sikerült azonos hullámhosszra vergődnöm. Nem tudom: ki lehet, hány éves, mi a foglalkozása, egyedül volt-e, vagy sem, honnan jött, hová siet. Amikor elütötte Józsefet, lefékezett és bár elég csúszós volt az úttest, mintegy tizenöt méteren belül meg is állt. A többit találomra írom ide, ha megkérdezném, valószínűleg emlegetné a marha részeget, a rohadt esőt, valamelyik közeli rokonomat és egy imaginárius helyet, ahová takarodjak.

Szemtanú természetesen nem akadt, hogy előállhasson a hajmeresztő harmadik, az igazi verzióval, a részvevők tökéletes jellemrajzával és a hibás fél egyértelmű megnevezésével, szerinte.

Minden nagyon gyorsan és nagyon váratlanul történt. Az olyan esetekről, amiket balesetnek tartunk, csak múlt időben tudunk beszélni, mert nem számítunk rájuk, nem tervezzük be őket napi eseményeink közé. Általában olyan gyorsan történnek meg, hogy nincs is jelenük. Talán egy széles, ismeretlen folyó lassú sodrában hirtelen felbukkanó vízeséshez hasonlíthatóak, ami előtt teljesen észrevétlenül gyorsul fel a víz, és mire kiderül, hogy mi fog következni, már késő, nincs idő a megelőzéshez, aztán néhány pillanatig tart a szívettépő zuhanás, a zubogásnak, örvénylésnek már vége is, a szétszabdalt hullámok lecsendesülnek, majd a folyó visszatér megszokott, rendes üteméhez.

Józsefnek is úgy tűnik, mintha az élelmiszerbolt kirakatában felállított gázálarcos bábut, aminek szerepét nem egészen értette meg, tavaly látta volna, vagy a Tulipánosból kiszüremlő duhaj hangok még gyermekkorából maradtak volna a fülében. Aztán a film elszakadt, de vakító világosság helyett tompa sötétség tört rá. Az idő csigalassúsággal vánszorog. Nagynehezen végre négykézlábra tud állni. Térdel. Feje előre hanyatlik. A beton hideg, ereje elhagyta, egész testét szűnni nem akaró remegés rázza, a szája széle kihűlt. Kabátja elszakadt, ru-22-