Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
nál a beszélő viszony, amikor nem funkcionál? Ide akartál kilyukadni, nem? Hány eredeti jelzőt, alanyt, állítmányt, találó kifejezést, milyen szerkezetű, összetételű, egymást kiegészítő, egymást meghaladó mondatot kellene kiagyalnod ahhoz, hogy elfogadhatóan funkcionáljon? kérdezi József. Ezekkel a tagadhatatlanul alapvető kérdésekkel nem először kerül szembe. Ő az elsőre lelkiismeretesen csak azt felelheti, hogy fogalma sincs. A második kérdést még sohasem gondolta végig. Ha ezen múlna! Hányszor fordul elő a legeltérőbb szintű eszmecserék során, hogy a részvevők keveset, vagy nagyon mást értenek meg egymásból? Hányszor? Táthatod a szád, mennyire különböző, ha nem éppen ellentétes véleményt alakítanak ki a témáról. Amire saját elhatározásukból drága idejük és még drágább energiájuk egy részét hajlandók voltak feláldozni. Arról nem is szólva, hogy miként emlékeznek vissza rá, és az egész társalgásra — később! Adódik a magyarázat: vagy az általában felmerülő témák rendelkeznek utána — járhatatlanul sokféleképpen értelmezhető, eleve megközelíthetetlen természettel, vagy a beszélő társak. Esetleg a kettő aránytalan kombinációja vezet a rejtélyes kudarchoz. A rövidlátó érdek, az önös szemlélet közreműködése mellett. Az eszme nem cserél gazdát. Ha valakivel közlékeny viszonyba kerülsz, kezd ezzel, gyalázatosán szűkre szabod az időd. Az időtök, feltételezem, mert mindig kettőn áll a vásár. Néha többön. Nem is ritkán. De nem csak a te kiszemelt sorsodat kísérti a fenomén. Ha számba veszed őket, kevés olyan ismerősöd akad, akinek életét ne keserítenék meg közlendőinek egyes személyek felé történő továbbításában — a külvilággal való, hogy is? szótértésben — reménytelenül megoldhatatlan nehézségei. A válságos helyzet elemzése Józsefet a szemantika területére tartozó problémák felé irányítja. Alig látni egy lelket? Egy lélek sem jár az utcán? Az utcák kihaltaki Amikor azt mondod, néhai Arany János után: sűrű az éjszaka, anyagi természetet tulajdonítasz neki. Ennélfogva súlya is kell, hogy legyen. Egy nehéz, kátrányos folyadék, amely felveszi a benne, az alatta rekedt tárgyak formáját, amint rájuk nyomódik. Negatívjává válik a kéttornyú templomnak, a városközpont szépen rendbehozott régi, és egyszerű geometriájú modern épületeinek, a könyvtárnak, a városi kórháznak, az üres vasútállomásnak, a kültelkek egyöntetűen négyszögletes családiházainak. Rátapad a hallgatag tetőcserepekre, körbeönti a kerítéseken kihajoló és a járda mellett görnyedező fák ágait, a csenevész bokrokat, a vízlevezető árok partján csomókba tömörült fűszálakat.-21 -
