Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

körülmények között talán érthető, bár mindenképpen felesleges mérgelődését, ami egy félhangos, kicifrázott megjegyzésben is kifejeződött, az utolsó előtti busz orra előtt kihunyó féklámpái váltották ki. Amikor az üres jármű nehézkesen, nagy zörgéssel, vastag kerekei által felvert vízfelhőben kilódult a megállóból, Józsefnek még legalább huszonöt métert kellett volna abban a sietős tempóban megtennie, amivel eddig is haladt. A következő, az utolsó busz pontosan fél óra múlva jön, azalatt gyalog is eljut hazáig. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a busznak is egyrészt be kell futnia a távolságot a József otthonához legközelebb eső megállóig, másrészt akár van utas, akár nincs, lassítania kell, vagy meg is kell állnia minden közbülső megállóban — döntése, hogy inkább elindul, semmint a vigasztalan megállóban ácsorog, valóban ésszerűnek látszott. Legalább kiszellőzteted a fejed — indokolta meg elhatározását saját magának, és megnyugodott.

4.

A városban szanaszét felállított világítótestek több sikert érnek el a sötétség szétroncsolásában, mint az esőcseppek. Recézett falú, kisebb-nagyobb üregeket vájnak ki belőle. Apró, csipkés szélű szakadásokat okoznak benne. Az épületek tetejéről vaskeretekre erősített feliratok, hirdetések tarka neonfénnyel hasítanak az éjszakába. Alattuk, a sötétbe burkolódzott bérházak masszív tömbjeinek némelyikéből kirakatok négyszögletes fénytáblái ragyognak ki. A nedves járda felületéről, mint egy csiszolt márványlapról, egymásba folyva verődik vissza a sok, most senki által sem értékelt színhatás. József sem lassít, hogy megálljon nézelődni.

Minden utcasarkon közvilágítást szolgáló sápadt lámpakörték vívnak egyéni küzdelmet a sötétséggel. Mint egy bekerített, de elszánt hadsereg egymástól elszakadt katonái az ellenség gyűrűiben. A hősies helytállás kitart reggelig, amikor az égboltot takaró felhőkön átszűremkedve az első bizonytalan, homályos fénycsapatok felszabadítóként megérkeznek és az éjszakát visszavonulásra kényszerítik.

A vérszegény csetepaté jelenleg a rá jellemző arányokba beletörődve, megrögzötten folyik. Ez az arány nem azonos a város illetékes hivatala és más, fontos szervek által előírt, elfogadott aránnyal, de vannak országok, ahol a különbség sokkal szembeszökőbb. Azt pedig talán hangsúlyozni nem kell, hogy a sápadt lámpakörték által keltett hangulat József kedélyéhez közelebb áll, mint a diadalittas neonok és feltűnőségüktől megrészegült kirakatok fényei. Nem bánja a gyér megvilágítás alatt megtett, magányos éjszakai sétát, még akkor sem, ha a lába már fázik a cipőben, a hűvös levegő pirosra csípi a fülét és a lámpák fénykorén szálkásan áthulló eső időnként az arcát is éri.