Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

BEBEK JÁNOS

Részlet

— készülő könyvemből —

1.

Vízpermet préselődik az ablaküvegre. .Csepergős, hideg éjszaka telepedett a városra. Nem ismeretlen, nem is szokatlan, de aki teheti, elzárkózik előle. Alig látni egy-egy lelket az utcán, az utcák kihaltak.

2.

A külvilággal való érintkezés, a-aa, hogy is fejezte ki magát? szótértés, ez az, szótértés — akadozik. Mindennemű fontos és kevésbé fontos közlendőnk ebek harmincadjára jut. Rekonstrukciója kívánni valót hagy maga után. Kiben így, kiben úgy. Nem tud megvalósulni százszázalékosan. Akár zötyögő vonaton, akár fürdőkádban ülve. A valóságos helyzet megértésének lehetőségét elhibázod!

Brr. Sűrű ez a nyavalyás éjszaka. Mint a tenger mélye. Nyeszlett fénysugarak csillognak benne, mint éhes halak. Az eső meg esik, miért ne esne?

Ez itt valóságos helyzet. Elemezhető. Fáradékony és — mitévő lehetsz — ritkán megbízható érzékeid szerint a sötétség felülről ereszkedik alá. Felülről jön, nem alulról. Leszáll az éj, mondod. Nyilván azért, mert e sötétséget megbontó fény ugyancsak felülről érkezik. Felragyog a fejed felett. A folyamat ugyanilyen jelleggel játszódik le fordítva is. A népszerű elképzeléssel tehát minden rendben volna, feltételezem. Amilyen ütemben szűnik meg a fényforrás energiáját ontani, a helyét olyan ütemben veszi át a terjeszkedő sötét. A drága energia nem vész el, csak átalakul. A sötétség nem alakul át. És szintén nem vész el.

Mit hozhatsz ki a valóságos helyzetből? Két egymást nem szívelő állapotot. Két végletet. Rögtön marokra, vagy inkább: ölre mennek egymással, amint tehetik. Az öl első hallásra lágy, puha képzetet ébreszt, pedig itt — másról van szó. ölésről! Keményen. Határozottan. Egyik sem enged, amíg a másiknak vége nincs. Ölre menés, belegabalyodás, kimúlás — ez a képlet! A relativitás természetesen nem vitás.- 15 -