Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

eltűntek. Mi lett a csontokkal? Ezt ma sem tudjuk.

Harminchét esztendővel a temető feldúlása után, 1989. tavaszán — amikor elolvadt a hó — a katonaság végleg elvonult. (A technika lesze-. relését már a télen megkezdték, ezt lentről látták a falubeliek és titokban reménykedtek, örvendeztek.) 1989. nyarán e sorok írója felkereste a derceni szőlőhegyet. Megtalálta a hajdani katonai objektum kerítésének szögesdrót- és oszlopmaradványait, s ami a legjobban megdöbbentette: a magyar temetők legjellegzetesebb növényei a fagyai-, és orgo nabokrok között több egész, vagy töredezett gránit sírkövet. Ezek közül néhányat a katonák lépcsőnek használtak a gépkocsifedezékek földmeredélyein. íme néhány sírkő felirata, amelynek ki tudtam bogozni feliratait.

1. számú fekete gránit sírkő:

Nagy Eszter 1829-1917 88 évi igaz földi pályafutás után Boldog ki jól és igazán él Az igazak emléke áldott Emeltették leányuk Fodor Erzsébet és férje Kacsó András 1922

2. számú fekete sírkő:

Itt nyugosznak Bállá Mihály 1866-1918 és leánya Zsuzsanna 1895-1917 Emléküket őrzi a kegyelet a hű nő és anya Kopasz Ágnes által

3. számú sírkő szintén fekete gránitból (töredék)

A boldog feltárna...

Itt nyugszik Fodor Péter 1823-1911

4. számú sírkő, amely alatt viszont nem feküdtek, ez a feliratából kiderül:

Bíró András 1890-1915 Távol tőle idegenbe, Harc mezőn lelte halálát, Ott alussza örök álmát Pihenjetek békében

Lelkemben felkavarva jöttem le a szőlőhegyről, a hajdani derceni temetőből...- 113 -