Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
Máté Imre Máté Sámuel Máté Tamás Nagy Béla Puskás Pál Puskás Péter Pelsőci Imre Pelsőci Zsigmond Patai Lajos Patai Sándor Szabó András I. Szabó András II. Szabó Antal Szabó Béla Szabó József I. Szabó József II. Szabó József III. Szabó Károly Orosz András Orosz Dániel Orosz Ernő Orosz János Orosz József I. Orosz József II. Orosz József III. Orosz Tamás Orosz Vince Dercenben nincsen olyan család ahonnan legalább felnőtt férfi, de inkább többen ne estek volna áldozatául a deportálásnak. A fentiekből az is kitűnik, ahogy amíg a második világháborúban a faluból huszonnégyen estek el vagy tűntek el örökre a harctéren, addig a sztálini deportáláskor elpusztultak száma ennek csaknem háromszorosa, mai ismereteink szerint hetvenkettő! Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a; kárpátaljai magyar férfiak kényszermunka táborokba hurcolását három hullámban hajtották végre. 1944 novemberében főként a volt magyar katonákat vitték, egy-két év múlva amikor a birodalom Kárpátalján is kiépítette az úgynevezett szovjethatalmat, összeszedték azokat az embereket, akik a csehszlovák, illetve a magyar időben valamilyen fasisztának minősített tisztséget —jegyző, kántor, leventeoktató stb. — viseltek. Nem kerülték el a sorsukat a gazdag- és középparasztok sem, akiket az 1948-49-es erőszakos kolhozszervezéskor osztályellenségnek, vagyis kuláknak kiáltottak ki. Az első két hullámban deportáltak csak 1952-1953-ban szálligóztak haza a lágerekből, egyharmaduk a megpróbáltatások következtében elpusztult. Az 1945-öt követő évtizedben Dercen is — mint a többi Kárpátaljai magyar település — szívszorító képet mutatott: csak lányok, asszonyok, gyerekek és öregemberek éltek, alig akadt felnőtt férfi. Közben az ötvenes évek elejére, az 1944-es sorsforduló idején kiskamasz fiuk felnövekedtek, s hatóságok számukra kitalálták a deportálás finomabb módját: Dercenben is nyomás alá vették — a deportálások miatt amúgy is megfélemlített — falu népét, hogy alig pelyhedző állú, vagy katonaköteles fiait adja a FEZEO-ra — Fabricsnoj Zavodszkoj Obrazovanyija —, azaz szakmai gyári oktatásra. Hivatalosan tanulásra, vagyis Donyec-medencei bányaüzemi munkára, Dombászra. Amelyik fiatal nem bírta ki az embertelen körülményeket, s hazaszökött, azt kényszermunkatáborba hurcolták. Dercen község tragédiája a deportálással még nerrt volt teljes. Az 1944. novemberi események után még nyolc esztendő sem telt el, amikor történelmi emlékezetének egy részétől, a temetőtől is megfosztották. Tudvalevő, hogy a falu fölé magasodó úgynevezett Derceni-hegyet, az oldalán emberemlékezet óta szőlőültetvények borították, lapos tetejének egyik felén kőbánya működött, a másikon pedig a temető volt- 111 -
