Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

NAGY JENŐ 1956-ban négy éves voltam. Egy tanyán éltünk, nem tudtam,hogy mi történik akkor. Csak a házunk előtt elvonuló, menekülő dissziden­­sekre emlékszem. Most 34 évesen magam is disszidens vagyok, egy szamizdat-kiadó és egy szamizdat-lap, a Demokrata munkatársa. Hogy még mindig sza­badlábon, ezt 56, az 56-os forradalom és szabadságharc politizáló írói­nak, harcoló fiatalságának, megszerveződő munkásainak köszönhe­tem. Ahogy az ő példájuk kötelez is arra, hogy — mutatis mutandis — ha kell, a polgári ellenszegülést is vállalva, tegyek valamit egy szabad, független és gazdag Magyarországért. A mai demokratikus ellenzék legvirulensebb tevékenysége a függet­len örökségének ápolója pusztán léténél fogva is a sajtószabadság tün­tető deklarálásával és tematikájával is, ahogy az agyonhallgatott, illetve lemocskolt események dokumentumait közreadja. Külön kiadó is mű­ködik „Magyar Október Szabadsajtó 1956” névvel.; De hogy közülük sem mindenki akarja vagy meri vállalni 56 öröksé­gét, erre utal, hogy épp az „M.0.56” kiadó vezetőjét hagytuk kiüldöz­­tetni az országból, aki az ellenzék plebejus, radikális szárnyának az egyik hangadója volt. Ki hiszi el nekünk, hogy 56 emlékének életben tartását kardinális pontnak tekintjük a mai Magyarország demokratikus megújulásához, hogyha a 30. évforduló alkalmából is talán csak egy zárt lakásban me­rünk összejönni. Egy művészcsoport nyilvánosan meghirdetett kiállítást tervezett 56 emlékére — rendőri terrorintézkedésekkel fenyegették őket. Ki áll mel­léjük? Ők már átlépték a játékszabályokat? Miféle játékszabályokat? Mik voltak 56 után a játékszabályok? Ha nem harcolunk valódi politikaijogokért, szabadságjogokért, ak­kor cserébe kapunk szociális és gazdasági jogokat. Ha tartózkodunk a sztrájkolástól, tüntetéstől, a nyilvános állásfoglalástól, ha nem harco­lunk az ország függetlenségéért és a demokratikus többpártrendszer újáteremtéséért, akkor cserében a bolsevik pártállam garantálja a lét­­biztonságot, az életszínvonal folyamatos emelkedését, a magánéletet. Hogy áll ma az életszínvonal? Hogy áll ma a létbiztonság? Lehet-e ma akár magánéletünk?-73-

Next

/
Thumbnails
Contents