Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
NAGY JENŐ 1956-ban négy éves voltam. Egy tanyán éltünk, nem tudtam,hogy mi történik akkor. Csak a házunk előtt elvonuló, menekülő disszidensekre emlékszem. Most 34 évesen magam is disszidens vagyok, egy szamizdat-kiadó és egy szamizdat-lap, a Demokrata munkatársa. Hogy még mindig szabadlábon, ezt 56, az 56-os forradalom és szabadságharc politizáló íróinak, harcoló fiatalságának, megszerveződő munkásainak köszönhetem. Ahogy az ő példájuk kötelez is arra, hogy — mutatis mutandis — ha kell, a polgári ellenszegülést is vállalva, tegyek valamit egy szabad, független és gazdag Magyarországért. A mai demokratikus ellenzék legvirulensebb tevékenysége a független örökségének ápolója pusztán léténél fogva is a sajtószabadság tüntető deklarálásával és tematikájával is, ahogy az agyonhallgatott, illetve lemocskolt események dokumentumait közreadja. Külön kiadó is működik „Magyar Október Szabadsajtó 1956” névvel.; De hogy közülük sem mindenki akarja vagy meri vállalni 56 örökségét, erre utal, hogy épp az „M.0.56” kiadó vezetőjét hagytuk kiüldöztetni az országból, aki az ellenzék plebejus, radikális szárnyának az egyik hangadója volt. Ki hiszi el nekünk, hogy 56 emlékének életben tartását kardinális pontnak tekintjük a mai Magyarország demokratikus megújulásához, hogyha a 30. évforduló alkalmából is talán csak egy zárt lakásban merünk összejönni. Egy művészcsoport nyilvánosan meghirdetett kiállítást tervezett 56 emlékére — rendőri terrorintézkedésekkel fenyegették őket. Ki áll melléjük? Ők már átlépték a játékszabályokat? Miféle játékszabályokat? Mik voltak 56 után a játékszabályok? Ha nem harcolunk valódi politikaijogokért, szabadságjogokért, akkor cserébe kapunk szociális és gazdasági jogokat. Ha tartózkodunk a sztrájkolástól, tüntetéstől, a nyilvános állásfoglalástól, ha nem harcolunk az ország függetlenségéért és a demokratikus többpártrendszer újáteremtéséért, akkor cserében a bolsevik pártállam garantálja a létbiztonságot, az életszínvonal folyamatos emelkedését, a magánéletet. Hogy áll ma az életszínvonal? Hogy áll ma a létbiztonság? Lehet-e ma akár magánéletünk?-73-