Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

MAGYAR OKTÓBER

Engedünk-e az Ötvenhatból?

— részlet — III.

MÉRA Y TIBOR

Diákéveimből emlékszem, hogy olykor-olykor az első világháború kitörésének vagy befejezésének évfordulóján felvonultak Budapest utcáin az úgynevezett frontharcosok. Többnyire civilben, néhányan egyenruhában és karddal az oldalukon, egyikük-másikuk fél karral vagy mankón bicegve — kitüntetésekkel, zászlókkal, jelszavakat kiabálva. Akármilyen délcegen is húzták ki magukat, valahogy szomorú, szívfacsaró, hogy azt ne mondjam szánalmas látványt jelentettek. Az ég óvjon meg minket, 56-ra emlékezőket attól, hogy a forradalom kerek és nem kerek évfordulóin amolyan régi frontharcosok legyünk, jelszavasok és zászlólengetők.

Az ég óvjon minket, mondom, de megóv ettől — hozzá tehetném — sajnos a hazai rendszer is.

Egy történelmi évforduló akkor válik üres és tartalmatlan ünneppé, amikor az esemény kitűzött céljai megvalósultak, vagy amikor — mint ez a két háború között március 15-ével történt — a rezsim nem megvalósítja, hanem kisajátítja őket, nem utolsósoban azért, hogy elsikkadjanak.

56 októberét nem fenyegeti ez a kettős veszély, sem a megvalósítás, sem a kisajátítás veszélye, és addig, amig a rendszer nem változtatja meg értékelését — vagy a rendszer meg nem változik — addig amig 56célkitűzéseiből, a belső demokráciából, a nemzeti függetlenségből és a semlegességből nem lesz mindennapos valóság, addig nem áll fenn a harmadik veszély az elkopás lehetősége sem.

De hát Krassó György nem azt kérte tőlem, hogy történelmi értékelést küldjék — így aztán elég is az elvont fejtegetésekből —, hanem személyes emléket elevenítsek föl.

Melyiket a sok közül? Van-e még valami amit nem írtam volna meg, nem mondtam volna el? Aligha. Amit most elmondok, röviden az is benne van a Nagy Imre élete és halála című könyvemben, de nem első- 70 -