Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

GEREBEN ISTVÁN

Nagy Imréről

„A kalandor politika kétségbeesésbe hajtja a népet, meghasonlás keríti hatalmába a dolgozó tömegeket... A tömegek kritikája súlyos fegyver, amely hatalmakat söpörhet el.” Nagy Imre 1956 tavaszán elhangzott, az akkori hatalom bitorlóit figyelmeztető szavai ma is kísértetszerűen érvényesek.

Nagy Imre kétszer akarta megmenteni a szocializmus becsületét a Duna völgyében: 1953-ban és 1956-ban. Rákosi Mátyás és a Szovjetunió megakadályozták ebben. Önként vállalt halálával bizonyította, hogy van legalább egy olyan magyar kommunista, aki nem éhes a hatalomra, aki emberséges jövőt akar építeni minden magyar részére, akit népe iránti szeretete, tevődése s nem idegen érdekek szolgálata vezérel az ország irányításában, aki nem a nép ellensége.

Nagy Imre halálának 30. évfordulója felidézi emlékezetünkben azt a felháborodást, amelyet a Magyar Forradalom miniszterelnökének tisztességtelen letartóztatása, törvényellenesen, titokban lefolytatott tárgyalása és őt mártírrá emelő kivégzése okozott világszerte. Nagy Imre halálával cáfolta meg mindazokat, akik a szabadság, a jólét biztonságából vagy a párt erkölcstelen hatalmat élvezve ítélték és ítélik el a huszadik század egyik vitathatatlanul történelmi jelentőségű alakját. Nagy Imre bátran, a magyar államférfi becsületességével, tiszta lelkiismerettel nézett szembe gyilkosaival.

Magyar volt mindenek felett. Magyarabb volt a megalkuvó magyaroknál, halálával magyarabbá vált minden túlélő magyarnál. Hős, mártír férfi volt ízig-vérig. Közel kétéves kínzás, zsarolás nem tántorította meg ezt a magyar kommunistát, akit a magyar történelem egyik legdicsőbb 10 napja csak magyarrá izzított. Mi, akik vele együtt égtünk abban a csodálatos tűzben, de nem kovácsoltattunk olyan nemesnek, most lehajtott fővel, lelkiismeretet vizsgálva emlékezünk. Még mindig magyarságát megváltó halálának 30. évfordulóján is hűtlenül, érdemeit nem teljesen értve állunk Nagy Imre élete előtt.

Kivégzése vésődjék örökre emlékezetünkbe.- 65 -