Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
FALUDY GYÖRGY Nagy Imre Leltárt készített, míg hajnalban fel-alá járt a pincebolt alatt: csak cvikkere hiányzott, egyébként minden rendben volt: a perc lejárt, a lelke tiszta s egy óra sem kell már, amíg Kossuth Lajost, Rákóczit, Dózsát beérik kurta lábai. Mi adta néki a nyugalmat? Hogy tudta: hallgatják, míg hallgat és azt is, hogy a század titkát ó oldotta meg félúton? S mi növesztette nagyra, szépre? Bölcs bátorsága? tisztessége? Batthyányhoz hasonló vége? hogy ő lesz fajtánk példaképe a holtak élén? Nem tudom. A szomszéd cellából Maiéter köhécselt. Hirtelen hideg szellő fúlt tarkóján. Hogy papírt és tollat kérhetne? Minek? Minek, gondolta. Száll az írás, mint viharban a levelek, s köztük, derűsen és ki mér ten zömök, ősz férfi jár: a tett. A vég, sejtette, még nehéz lesz, de az már nem oszt, nem szoroz, — megnyílt az ajtó: káromkodva ugrottak rá a vasbotos pribékek, megkötötték karját s végigrugdosták az orosz zsebrákok sorfalán át, míg ő cvikker nélkül, félvakon támolygott, aztán szánakozva szétnézett kinn az udvaron:-52-
