Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Kelepce-Be kell jutnom! — ismételte az ember újra meg újra. Sorra próbálta a kulcsait. De a titkokat ígérő szoba ajtaja ellenállt. Az embert szerszámai mind cserbenhagyták, tehetetlenül meredt az ajtóra.

Ám amikor az ajtó résnyire kinyílt magától, azembergőgösen elinalt.

Bezárva

— Már megint türelmetlenek az emberek — sóhajtotta kulcs.

Azt hiszik, akármikor ki tudom nyitni a zárat.

Elindult új gazdát keresni, az emberek meg ott maradtak a rájuk zárt világban.

Balsors

Fázom! reszketett a jégcsap. Nem bírom tovább a telet! Elkezdett olvadni.

Fordulat

— Nincs ez így jól! - morfondírozott az árnyék. Esteledett. Én vagyok a nagyobb, miért ő diktál nekem?

Hirtelen történt. Az árnyék fölegyenesedett, az ember pedig orra bukott és össze-vissza törte magát.-34-