Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
A konfliktusok könyörtelen korifeusnője Galgóczi Erzsébet: Magyar karrier. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. írói karrierjének ezüstjubileumát ünnepli idén Galgóczi Erzsébet, a kiváló írónő, akinek művészi pályafutása, mint ez már szokásos a szocialista országok toliforgatóinál — csapdákkal, göröngyökkel, buktatókkal és ellentmondásokkal terhes. Nem egyszer találta magát támadások és gonosz, intrikák pergőtüzében; ha nem az írásai, akkor magánélete került a terítékre. De mindez a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta ezt a bátor asszonyt, aki 1953 óta, — mikor első elbeszéléskötete (Egy kosár hazai) megjelent, megalkuvás nélkül harcol az igazságért s emeli fel szavát a kisemberekért: a szenvedőkért, az ártatlanul megkínzottakért. a kizsákmányoltakért. az ,,új rend” áldozataiért, különösen a parasztság körében. Ugyanilyen következetesen kutatja és tárja fel mind az egyéni mind a társadalmi konfliktusok sokaságát. Novellái, regényei, cikkei, színdarabjai, rádió és TV játékai, — hihetetlenül sokrétű és termékeny! megoldhatatlannak tűnő ellentmondásokról, helyrehozhatatlan vétkekről, kis és nagy aljasságokról, állandó drámai feszültségekről tudósítanak. Sosem félt a következményektől; sorra feldolgozta a társadalmi, morális és etikai „tabutémákat", a leszbianizmustól, Recsken keresztül, a Rákosi-korszak embertelenségein át. a vezetők és pártfunkcionáriusok korruptságáig. Nem szépítget, nem ken el semmit: túlzás nélkül ábrázolja a paraszti tudat elmaradottságát épp úgy, mint a közéleti kiválóságok szemérmetlen hatalomvágyát, önzését, nepotizmusát és pénzhajhászását. Autentikus, de mégis szenzitív, kritikus de sosem arrogáns, megalkuvást nem tűrő s amellett mély részvéttel átszűrt írásaijoggal emelték az irodalom legkiválóbbjai közé. Az itt ismertetett kötet hat drámája (csaknem mindegyiket feldolgozták rádióra és tévére) hasonló módon tárja fel a fent említett témákat. A címadó színdarab. Magyar karrier, kegyetlen szatíra, melyben egy tipikus magyar karrierista egyéni érdekeinek eléréséért sikeresen manipulál mindenkit és mindent: családját, barátait, kollegáit, a pártot, állami és kormányszerveket egyaránt, letiporva bárkit, aki útjába áll. Nagy lihegése, árulása és határtalan harácsolása közben azért el-elkapják a frakkját: leleplezik, leváltják, kirúgják, bebörtönzik, de mindez mitsem változtat Dobrai elvtárs egyéniségén és immorális módszerein. Minden időleges kudarc után újrakezdi és sikeresen folytatja üzelmeit és bár szeretteit tönkretette, fantasztikus karriert csinál. A konklúzió ironikus: miután mindenkit becsapott, kizsigerelt, csőbehúzott és kijátszott, nyeregben marad, de boldogtalan s nem élvez már semmit. A velejéig jellemtelen „ellenhős” szüntelen manőverezése során Galgóczi bemutat számtalan, érdekes, hasonlóan erkölcstelen kalandort, akik szemrebbenés nélkül kihasználják az új „kis szabadságokat” s a jelenlegi rendszer politikai és társadalmi „enyhüléseit”. A színmű legnagyobb része vidéken játszódik, ami alkalmat ad az írónőnek, hogy „honi turfjét” is — ménfőcsanaki szegényparaszt családból származik — színesen, reálisan ábrázolja.- 157-