Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

érzelmi hatása elsősorban intellektuális erejében gyökerezik: ezt hangsúlyozta személyiségével, előadásmódjával.

A másik végletet fe Lugossy László és Szkárosi Endre képviselte: az előbbinek egy vödör víz alól hangosított monológját, az utóbbinak papírzörejekre, zongorára, borotvahabbal befújt damilra komponált akcióját élvezhette vagy utasíthatta el a közönség.

Szilágyi Ákos más; nem a schwittersi utat járja; a látszólag nonszensz verseiben, ,,dalaiban”, a szavak értelemmel és politikai aktualitással bírnak. A vérfolyón hajózó Jóvátevő Johann nem is túl burkolt utalást tartalmaz a magyar történelem egyik-másik kiemelkedő személyiségére, s mindezt az ominózus változások előtt. Eszköze azonban nem kizárólag az értelmezhető szöveg: humoros hatást keltő dallamokat szerencsésen ötvöz eredeti nyelvi leleményekkel és pajkosan erotikus képekkel (Kádinduló. Dodo).

Fedor Zoltán verseinek hatását nem elsősorban a sajátosan hangköltészeti eszköztár, hanem a gondolati tartalmat illusztráló kiváló táncosnő mozgása erősítette fel.

Az újvidéki Ladik Katalin egy szürrealisztikus hatást keltő darabjával. Lewis Caroll: Alice Csodaországban feldolgozásával lépett színre; a produkció lehetőséget teremtett arra. hogy sokoldalú tehetségét a közönség egyaránt ismeri őt mint költőt, színművészt és hangköltőt egységben hasznosítsa az előadásban.

A Vigadó-beli előadás csak részben tükrözte az amszterdami vállalkozás fokozatosan kialakult koncepcióját. A kezdet ezt tükrözi az első két kazetta is még csak bizonyos pontokon mutatott túl egy művészeti-irodalmi folyóirat hagyományos keretein. A technikai-anyagi előnyök (sokszorosítás és terjesztés) és a kezdeti időszakban ( 1986) még viszonylag erőteljes cenzúra és kiadói konzervativizmus ellensúlyozásán túl már ekkor felmerült Császár Lászlóban és Matkovits Hajnalban, az alapítvány későbbi létrehozóiban az a gondolat. hogy ne csak olyan műveket publikáljanak, melyekben a hangot mint hatást fokozó effektust használják a szerzők, hanem a HANGÁR fóruma legyen a speciálisan hanghatásokra épülő műveknek is. A harmadik számban melynek archív rovatát a párizsi Papp Tibor, a Magyar Műhely egyik szerkesztője gondozta már ez a koncepció vált uralkodóvá.

A kiváló ötlet többféle haszonnal is kecsegtet: megismerteti és népszerűsíti a kiadvány a hangköltészet klasszikusainak müveit, kedvet csinálhat Magyarországon a speciális művészeti ág szélesebb körű műveléséhez és elterjedéséhez, és egyúttal publikációs lehetőséget is nyújt az ilyen jellegű műveknek. E nem közvetlenül politikai célzatú művészet mégis próbaköve lehet a toleranciának, nélkülözhetetlen előfeltétele nemcsak az egészséges művészeti közéletnek, hanem a politikai demokráciának is. Lemérhető lesz majd ez a Hangár alapítvány következő budapesti előadóestjén 1988 decemberében, melyen Jaap Bionk, a kiváló hollandiai előadóművész mutatja be Schwitters összonátáját. ..Rinnzekete bee bee nnz krr miiül? ziuu ennze ziuu rinnzkrrmüüüü;” ahogy a mester mondaná.

Hamburger Mihály- 156 -