Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

Meg lehetett volna meg említeni a/ ismertetésedben azt is. hogy Kanadában cudarul agyonhallgatták a magyarokat az angol, a francia s más nyelvű kutatók. Itt vaskos kötetekben adóztak a nagy múltú bevándorló népeknek: az ide származott magyarság azonban ezen kötetek lábjegyzeteiből is kiszorult. Van közöttünk négy-öt kanadai magyar tudományos kutató, akik igyekszenek pótolni ezt a sajnálatos, nagy mulasztást. Kovács Márton. Dreisziger Nándor. Blumstock Róbert. Bisztray György s még néhány más tudós, kevéske szabadidejét feláldozva, igyekszik összeillesztgetni az apró mozaikokat, melyek százéves múltunk folytán méltó helyet szereznek nekünk Kanada nagy népei között. Jóllehet. írásaik hiányosak, mint legtöbb úttörő munka. Valahol azonban el kell kezdenünk. S őszintén szólva, ezek a kötetek, elfogultság nélkül mondva, akár a Bisztray-könyv. a legjobbak közétartoznak Kanadában. S az az érzésem, hogy a második évszázadban, az utánunk jövőknek nem kell majd a sötétben botorkálniok. lábnyomainkat kutatva az idő könyörtelen és elkerülhetetlen dudvájában.

Miska János

,,fümmsböwötääzääU u pögiff’

(Kurt Schwitters: Ursonate)

Talán nem mindenki ..ért” egyet e legendás hangvers 1932-ben elkészült végső változatának a címben idézett sorával, de azt elhiheti, hogy a dadaistákhoz közelálló Schwitters, a MERZ mestere összonátájával a hangköltészet egyik atyjának tekinthető. Váratlan és csodálatos, az értelem számára jelentés nélküli hangok a sikoltástól a brummogásig és az egyhangú monotoniáig . mégis rejtett, primer érzelmeket keltenek, melyek értelmen túli előtti? jelentést hordoznak. E jelentéstartomány közönséghatása ősi és primitív energiákat szabadíthat fel. a mai közönségben éppúgy mint a művészeti ág kezdeteinél az 1920-as években s ez a zavartól az értetlen röhögésen keresztül az agresszivitásig terjedhet: akárcsak egy angol kupadöntőn; avagy a mű élvezetét, az érzelmek szabad áramlását eredményezheti.

Schwitters e klasszikus műve, a nyelv és zene sajátos keveréke nyitotta meg 1988 április 21.-én a Pesti Vigadóban az amszterdami Hangár alapítvány első budapesti előadóestjét, mely telt házával bizonyította: a hangköltészet Ugye Magyarországon sem reménytelen.

A szereplők, az eddigi Hangár-kazetták magyar közreműködői, ha eltérő színvonalon is. egy-egy sajátos színnel, és ráadásul a hangköltészet sajátos interpretációjával járultak hozzá az est sikeréhez. Az egyik interpretációs szélső pólust Petri György képviselte, a mai magyar líra ..hagyományos" vonulatának talán legrangosabb képviselője: hangját jó volt hallani azért is. mert az egyike volt a ritka alkalmaknak, amikor a hosszú cenzúrás évek után hazai közönség előtt is megszólalhatott. A hang az ő esetében csak annyiban töltött be speciális funkciót, amennyiben minden előadás interpretáció is egyben, s a Petri versek- 155 -