Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

Vékony többször hivatkozik egy meglepő levezetésére, de annak lényegét nem foglalja össze. A zsuan-zsuanok leszármazottainak a bolgár-törököket véli. Ugyanakkor Czeglédy (1969) a zsuan-zsuanok utódainak az avarokat tartja. Viszont egy legújabb összefoglaló amerikai munka ( Kwanten, 1979) álláspontja az. hogy az avarok nem a zsuan-zsuanok leszármazottai. Ez a kérdés is egy fontos fel nem oldott problémája Közép- és Belső-Ázsia történetének.

Visszatérve a megfejtésre, azt találjuk, hogy a tartalma jó és hihető, a tárgyak szerepéhez illő. a nyelvtani elemzés gondos és aprólékos és a behelyettesítések más leletekbe úgy látszik működnek. Ha a megfejtések, főleg a szarvasi, helyes és kiállja az idő próbáját és a kritikát — kritika eddig nem került kezünkbe — akkor át kell írni a jelen felfogása szerinti korai történetünket. Ezért a megfejtés igen nagy horderejű. Mégis úgy tűnik, hogy 2-3 esetben, amikor neves kutatók írtak a szarvasi leletről, pl. Ligeti (1986). nem kommentálták Vékony megfejtéseit, hallgattak róla. Na de nem csodálkozunk, hogy egy idő eltelhet, míg ilyen fontos és nehéz kérdésben a vélemények kikristályosodnak.

Bár igen nagy elismeréssel vagyunk Vékony Gábor munkáját illetően, egy árnyék mégis vetődik a szerző munkamódszerére. Ugyanis egy fontos adatot megmásítva erőltet a saját elképzelése irányába. Ez ugyan nem érinti a rovásírás megfejtését, de egy más vonatkozásban annál inkább fontos.

Könyvében ( 13. o.) azt írja. hogy Kézai szerint ..a székelyek az oláhokkal összevegyülve ...azok betűit használják.” Másutt (23. o.) ismét azt írja. hogy a székelyek a ,,vlahok"-nak azaz ,.románok"-nak az írását használják. Eredeti közleményében (Vékony. 1985/a:83) még élesebben ezt olvassuk: ..Kézai azt írja, hogy a székelyek összekeveredtek a románokkal és azok írását használják.”

A probléma az, hogy Kézai soha sehol ilyet nem mondott. Hadd idézzem Kézait magyarul Győrffy (1958:143) munkájából: „Ezek a székelyek ugyanis a hunok maradványai ...és miután (a magyarokkal) együttesen Pannóniát elfoglalták, abban részt kaptak, de nem Pannónia síkságán, hanem a blakokkal együtt a végek hegyeiben nyertek osztályrészt, ezért a blakokkal összeelegyed ve, mint mondják, azok betűit is használják.” Kézai tehát blakokról beszél, nem románokról.

Az most más kérdés, hogy Vékony egyetért-e Győrffyvel (1959:98). aki tanulmányában rámutatott, hogy ebben az időben a blak szó az orosz évkönyvekben is és Anonymusnál is nem az oláhokra vonatkozik. - Vagy elfogadjuk, hogy Vékony nem ért egyet Rásonyi Lászlóval ( 1981 ). aki legnagyobbrészt török egyetemeken tanított és kutatta a török népek történetét. Rásonyi ugyanis rámutatott a blak vagy bulak (másutt illák) szó jelentésére, történelmi hátterére és bőven dokumentálja mindezt történelmi utalásokkal, valamint nyelvészeti elemzéssel. Hivatkozik Rubrukra és Roger Bacon-re, 13. századi, a mongol nagykánhoz utazó franciskánus követekre. Ezek utijelentéseikben külön-külön beszámolnak a blakok Volga-Ural közti országáról.

Rubruk utijelentésében leírja, hogy a blakok szomszédosak Baskiriával. azaz Magna Hungáriával (Maior Hungária), amely mellett van Magna Bulgaria is(Győrffy 1965:151. 120). Roger Bacon-tői pedig tudjuk, hogy a blakoknak ezt az Ural vidéki országát, az előbbi kettőhöz hasonlóan Magna Blakia-nak hívták (Blacia maiore) (Rásonyi 1981:50). Rubruk azt is írja. hogy innen Baskíria mellől jöttek azok a blakok akik most a Dunánál levő Bulgária földjén is laknak.

Rásonyi ezenkívül rámutat, hogy a bulakok a karluk törökök egy törzse, akik később a dunai bolgár birodalom északi határvidékét lakták és védték a Bolgár gyepüt Erdélyben Gelou (Gyalu) vezérük alatt. Legyőzésük után. a ma- 145 -