Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

dal jele tü-nek értelmezhető. így a felirat olvasata törökül „inge bas Üngürig”. magyarul „tű, győzd le Üngürt".

De térjünk vissza Vékony Gábor elemzéséhez, idézem őt: „a szarvasi tű tartó felirata varázsszó vég. amely egy démoni lényre íródott. A szöveg szerint ez ellen véd a vastű... A vasnak és a hegyes éles eszközöknek általános a rontáselhárításban játszott szerepe". Moldvai csángók közt végzett néprajzi gyűjtéskor jegyezte fel Dömötör Tekla egy asszonynak a magyarázatát. Azt mondta: „Sose hagytam úgy benn egyedül a gyereket, amíg nem tettem melléje az ollót vagy a kést, a tűt. Valamit úgy melléje tettem, hogy ki ne cserélje a gonosz.”

Tehát „a szarvasi tűtartó szövegében minden olyan elemet megtalálunk, amely egy varázsszöveget jellemezhet. A rontó megszurkálása, az elvarrás. ugyanúgy feltűnik, mint az oldás-kötés motívuma. Megtaláljuk isten segítségének kérését, s a rontás jellegének meghatározását. Nem lehet kétséges: szövegünk archaikus magyar varázsszöveg”. írja Vékony Gábor, a megfejtő (Vékony 1985 a).

A megfejtések történelmi vonatkozásai

Bármilyen hihetetlen is. de a bevezetőben bemutatott szerteágazó témák, valamint téma-ismétlődések ugyanannál a megfejtőnél azt mutatják, hogy sokféle tartalmú szöveget lehet „beleolvasni" egy leletbe, pláne akkor ha a lelet betűi kiegészítésre szorulnak. A sokféle olvasat mindegyikének van egy belső logikája és persze egy alapvető hibája. Ezért kell egy olvasatot keresz.tül-kasul. újra és újra próbára tenni. Ezt úgylátszik megtette Vékony, amikor különböző leletekre volt képes alkalmazni a NSzM-i ábécét. Ugyanakkor az is dicséretére szolgál és széles tájékozottságát mutatja hogy egy-egy lelet megfejtésénél láthatóan az összes ismert eurázsiai rovásírás alkalmasságát megvizsgálja. A szépszámú rovásírások amelyekről tudunk: székely. NSzM (7 sz.). kazár (8,sz.). párthus (3 sz.). talasz-jenyiszeji. Issyk kul-i. türk (8 sz.) és zsuan-zsuanoké.

Pontos következtetései ( 122.o.): A NSzM-i Írás alapja a párthus írás volt, szorosak a kapcsolatai a türk rovásírással, s közeli rokona a kazáriai rovásírásnak. Világos az írja hogy a székely rovásírása NSzM-i írás utódja, de a kazáriai írásból is felhasznált jeleket a székely írás. A türk rovásírást is azonos gyökerűnek találja a NSzM-i írással. így a tiirknek szogd eredeztetése helyett, csupán szogd befolyást talál.

Tehát Vékony a megfejtéseket láthatóan komplex módon, széles ismeretek birtokában közelíti meg. Itt hiányoljuk azonban, hogy hamar oly gyakran emlegeti a párthus alapokat, annak rövid összefoglaló áttekintése elengedhetetlen lett volna. Ugyancsak sokszor beszél a kazár nyelvről és nem ír néhány világos mondatot, hogy jelezze a nyelvtudomány jelenlegi vélekedését a kazár nyelv hovatartozásáról az olvasó számára. A kiadvány jellege folytán ez kívánatos lett volna.

Az Issyk kul-i aranyembernek az Essik kurgánbólegy hosszú feliratos ezüst csészéje megfejteden. E szöveg megfejtésének óriási lenne a jelentősége Közép- Azsia Kr. e.-i 1. évezredi történetét tekintve. Hiányoljuk, hogy nem körvonalazza az írást és a megfejtés állását akárcsak néhány mondatban is. A türk feliratokat 8. századinak jelzi, pedig kínai források utalnak már 6. századi türk temetkezési feliratokra. Tehát úgy véljük, egynéhány mondat hozzáadása jobbá és még hasznosabbá tehette volna ezt a különben kétségtelenül kitűnő könyvet.

Nagyon dicsérendő azonban az. hogy mások megfejtéseit melyekkel nem ért egyet elemzi, ezek gyengéire és hiányosságaira rámutat, például Harmattáéra. avagy Németh Gyulának és Csallánynak korábbi rovás elemzéseire. Róna-Tas szarvasi ó-török megfejtését azonban nyilván annyira irreálisnak véli. hogy annak cáfolására szót nem veszteget.- 144 -