Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
Amilyen gonddal-szeretettel készíti-faragja-festi-díszíti házát-otthonát. ugyanúgy épít i-szépíti templomát. Istenének házát és ben ne a szószé két, szószék fölé koronát, eléje-köréje karzatot-padokat. oltárt vagy úrasztalát és szövihímz.i a térítőt mindenhová. Sok helyen még feje fölött menyezetét is díszíti csodálatos kockás-kazettás képekkel-színekkel. Nem a parádé kedvéért. Hanem, mert szent az a hely, ahová viszi gondját-búját. örömét-háláját. Ahol énekben vagy néma imádságban. - fejét lehajtva vagy térdére borulva vallja meg bűneit s kéri Ura-lstene kegyelmét, megbocsátó szeretetét.erőtadósegítségct. És amikor élete véget ér, sok-sok százados, évezredes sirató énekkel, dalokkal. Szenczi-Molnár Albert zsoltáraival búcsúznak tőle. Dalaiban hagyja meg. hogy ,,Ha meghalok, elhervadok. Mint a virág a mezőn. Liliomból készítsétek A halotti lepedőm. Koporsómnak oldalára liliomot fessetek. A síromra keresztet is liliomból tegyetek." És vidékenként más-más csillagos-gömbös tulipános kopjafa áll sírján, — színem keszkenő, pántlika, bokréta leng a fejfán... * A magyar parasztság életének kerete szűk: háza. földje, temploma, temetője... És a szűk kereten belül élete küzdelmes, fájdalmasan nyomorúságos, soha véget nem érő megpróbáltatásokkal teli. De végtelenül gazdag, elmondhatatlanul szép szíve-lelke. élete egész belső világa. Mert a természetben él. Nemcsak ott él. Része a természetnek. A természet az ő világa, élete. Madarak-állatok-barmok. férgek-bogarak-rovarok. fák-bokrok-virágok. — folyók-tavak-patakok. — hegyek-völgyek-mezők. - napsütés-holdfény. derűs ég-borús fellegek. hó-jég-olvadás. néma csendsüvöltő viharok....ez az ő élete minden színével-hangjával. fényével-árnyékával. játékos kedvével, búval-borujával... Ebben cl. ebből él. ennek él... Ez emészti erejét. — szüli bölcsességét. Ez vigasza, reménye. tatárt-törököt- Habsburgot túlélő hite és ereje. Ez köti társához, népéhez, istenéhez. Ebből tanulja-ismeri Ura-istene teremtő-mindeneket-meghatározó-éltető uralmáthatalmát-kegyelmét. Ez ihleti tízezer dalát- százezer változatát. minden munkán-gondon-bajon áttörő-díszítő kedvét. a házát-bútorát-templomát, építését-faragását-festését. szokásait, még a babonáit is átható szépítő érzékét. * Élt hatszáz évet... Amíg élt, nemcsak egy nép ennivalóját termelte. Kialakította, meghatározta népe egyéniségét, jellemét, öntudatát. Nemzetté formálta. Megáldotta mindazzal, ami éleiében szép volt. Es az ő öröksége mindaz, ami még ma is szép. — Elköltözött.... Ahogy Für Lajos mondja: „Helyét a munkásság foglalta el... Munkássá lett- 129 -
