Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
az is, aki szakított a földdel és a faluval s munkássá lesz az is. aki sem a földet, sem a falut nem hagyta el.” Talán ott él még, ahol azelőtt. De a természetnek nem része többé, csak idegenné vált lakója. Akár ott él még, akár máshol... elköltözött... kimúlt... Nemcsak ő. Vele együtt mindaz, ami a magyar múltban szép volt... Lakhat a fővárosban, városban, falun, — háza-lakása lehet kényelmesebb, felszerelve fűtéssel, melegvízzel, mosógéppel. De szegénnyé, üressé, — nagyon üressé lett szíve-lelke-belső világa. — s magányossá, nagyon magányossá lett ő maga... Lakhat árhol és ha füle még hallja is, számára már többé nem a tehenek-ökrök bőgnek, lovak nyerítenek. nem tücskök ciripelnek, méhek-darazsak dongának, hangyák nyüzsögnek, — nem verebek ciripelnek, vadgalambok búgnak, rigók énekelnek, pacsirták dalolnak. — nem kakas szól, amikor megvirrad. — És ha van is még körülötte és szeme látja is, nem neki nyílik többé a rózsa-szekfű, liliom-tulipán, — nem neki illatozik orgona vagy akác. —és nem ragyog a hajnal csillag bubája ablakán... Rohan-rohan-rohan... Vonaton, autón, buszon, metrón vagy anélkül... És zakatol, püfög-zörög körülötte a traktor, a gép, az egész élet... És ahogy régi kedves barátom özvegye mondta Somogybán: „nincsen ám már szomszédolás...” Nincsen. A televízió elé omlik le, vagy eset leg a rádiót hallgatja... És ez öli, süllyeszti pesti utcák szintjére a minden vidéken más. mint viselete-dalai, oly szép oly gazdag nyelvét-beszédét. Temetésén sincs már nemcsak sirató ének, de népdal se, — és Szencz.i Molnár Albert zsoltárja is alig igen, itt-ott, ha hangzik még egyáltalán... A tömegsír...Nem. ma még nem jeltelen. Dea népből mára színpadra kerül a ruha, a tánc, a dal. — és gépi-ipari termékké válik a hímzés. Csak idő kérdése, hogy mikor lesz minden múzeumi tárgy, — és a tömegsír mikor lesz valóbanjeltelen... Búcsú a parasztságtól... Nem, — nemcsak a parasztságtól... Vele együtt mind attól, ami a magyar nép életéhen oly szép volt. Ami magyar volt... Elmegyek, elmegyek... Hőgye Mihály- 130 -
