Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

az első elemitől kezdve magába szíhatta volna, oda kell tartoznia, egy messzi országhoz, ahová csak kevés szál fűzi. Emléke, meg egyáltalán számottevő, nincsen. Ezzel szemben azok a gyerekek, akik egy magyarnem-magyar házasságból születnek, azoknak választaniuk lehet. Mert csak félig magyar eredetűek, szabadabbak.

A magyar közösséghez külföldön csak akkor lehet valóban hozzá tartozni, ha annak az igénye s nem a kényszere erős. így tehát elgondolkozhatunk, hogy miként marad a magyar azonossága emigráns az utódaiban is magyar. Lehet-e a magyar közösség, a magyarság tagja a külföldön született?

Ez a fejezet önálló eszmefuttatást érdemel, mert óriási, s még sokkal szerteágazóbb a szülők igényeinek, ideáljainak, azonosságának sokfélesége miatt.

Azonban minden házasságban, akárhonnan is nézzük, az egyik legfontosabb és legfelelősebb közös alkotás az utód. Ezért legalább annyit, mint alapelvet ehhez a fejezethez, hogy a két szülő közös nevezője az utód nevelésében az, hogy a jövő felnőttje — a szó igazi értelmében jól nevelt gyerek aki kiegyensúlyozott, az élettel megbirkózni tudó, boldogulni és tovább élni akaró egyén legyen. Nem a nagy közösséget, a genpool-t képviselő Nemzetet kell hogy óvja vagy erősítse a szülő, hanem az utódját. Mert a nemzet oltárán magát áldozza fel az ember, ezt érezheti kötelességének. Az. utódok — a köldökzsinór sikeres lekötése után — önálló „szigetek”, önálló jogokkal az élethez, a küzdelmekhez, a boldoguláshoz. Nem előnyös ideológiai alapon előírni nekik, hogy hol kell élniük és halniuk. A magyar emigráns azemigrációsszigethelyzetében nagyon sokat gazdagodhat — s ha nem is viszi haza — mint Illyés Gyula ajánlotta - amit messzi mezőkön gyűjtött, de a maga portáján, a maga életébe beleszőve, a határon túli nemzet részének tekintheti magát is, és a magyar szülővel azonosuló utódjait is.

Szabó Zoltán mondotta 1977-ben Genfben a Dies Academicus Hungaricus-on: „Magyarország mindig ott van, ahol a magyar szellem a legszabadabban kibontakozhat.” Tehát a szigeteink, ha ott a magyar szellem kibontakozik, magyar szigetek. Ha úgy akarjuk.

* Elhangzott 1987. május 1-én Magliosohan az EPMSZ akadémiai napjain.- 121 -